Finnország NATO-csatlakozása után látványosan átrendeződött az orosz katonai stratégia az északi térségben. A Kreml újraaktiválta a karéliai Petrozavodszkban található, évek óta elhagyatott katonai helyőrséget, alig 175 kilométerre a finn határtól. A város eddig is rendelkezett légibázissal és katonai raktárkapacitással, most azonban nagyszabású fejlesztések indultak: építkezések, erdőirtás, valamint több tucat katonai jármű érkezése jelzi az infrastruktúra bővítését.
A finn közszolgálati Yle beszámolója szerint a tervek alapján a 44. hadtest települ ide, mintegy 15 ezer katonával, akik számára új laktanyák épülnek. Marko Eklund katonai szakértő az Yle-nek úgy nyilatkozott, hogy az objektumot „tartós használatra” készítik elő, vagyis nem ideiglenes jelenlétről van szó. A fejlesztések nem korlátozódnak Petrozavodszkra: Kandalakszában és a Lupcse-szavinói helyőrségben is új épületek jelentek meg, utóbbi térségben Eklund szerint egy új tüzér- és műszaki dandár elhelyezése zajlik, mintegy kétezer fő számára.
Katonai átszervezés és NATO-fókusz
A folyamat nem elszigetelt lépés, hanem része annak a katonai szerkezeti átalakításnak, amelyet a Kreml 2024-ben jelentett be, amikor a nyugati katonai körzetet moszkvai és szentpétervári körzetekre bontotta. A szentpétervári körzethez tartoznak a NATO-tagállamokkal határos térségek, vagyis a finn határ menti régiók is.
A Háborús Tanulmányok Intézete (ISW) megerősítette a finn megfigyeléseket, és úgy értékelte, hogy Oroszország katonai infrastruktúrát épít ki a finn határ közelében egy lehetséges NATO-konfliktusra készülve. Az ISW szerint a lépések célja az északi stratégiai pozíciók megerősítése, különösen a Kóla-félsziget térségében, amely kulcsszerepet játszik az orosz északi flotta működésében.
Finn értékelés: nincs azonnali katonai fenyegetés
A finn katonai hírszerzés legfrissebb jelentése ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi fejlesztések nem jelentenek közvetlen katonai fenyegetést Finnország számára, mivel az orosz haderő jelentős része továbbra is Ukrajnában van lekötve. Ugyanakkor a jelentés stratégiai távlatban figyelmeztet: a háború lezárulta után Moszkva várhatóan nagyobb figyelmet fordít majd a finn határ térségére.
Marko Eklund szerint ennek oka a földrajzi realitás: a finn–orosz határ mentén húzódó keskeny szárazföldi sáv kulcsfontosságú összeköttetést biztosít a Kóla-félsziget és Oroszország többi része között. Ennek elvesztése megszakítaná a szárazföldi kapcsolatot az északi flotta és az orosz belső területek között, ami stratégiai szempontból súlyos következményekkel járna Moszkva számára.
Oroszország retorikája, propaganda és hibrid hadviselés
A katonai fejlesztéseket kemény politikai és propagandaretorika kíséri. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Finnország NATO-csatlakozását úgy kommentálta, hogy ezzel „évtizedek jó szomszédsága veszett el”. A Kreml 2025-ben már „agresszív oroszellenes államként” jellemezte Finnországot.
Dmitrij Medvegyev a TASZSZ-nak adott interjúban gúnyos hangnemben beszélt az országról, és több történelmi utalást is tett. A volt miniszterelnök szerint Finnország „elfelejtette”, hogy a Szovjetunió tette lehetővé függetlenségét, majd így fogalmazott:
„Finnországnak valójában hálásnak kellene lennie, de ők a jó, konstruktív kapcsolatokat egyszerűn tönkretették.”
Majd egy nyílt fenyegetést is megfogalmazott:
„nem fogunk utánuk sírni, de tanácsolnám nekik, hogy ne tréfáljanak, mert a 20. századi konfliktusok tapasztalatai nem az ő javukra válnak”.
Az ISW értékelése szerint ezek a kijelentések a Kreml pszichológiai hadviselésének részét képezik, amelynek célja politikai nyomásgyakorlás és a későbbi lépések kommunikációs előkészítése. A finn katonai hírszerzés ezt a folyamatot a hibrid hadviselés kategóriájába sorolja, amely a dezinformáció mellett kémkedést és szabotázstevékenységet is magában foglal, különösen a létfontosságú infrastruktúra – például tenger alatti kábelek – ellen.
A jelentés szerint:
„Oroszország célzottan alkalmaz különböző hibrid módszereket, és megpróbálja úgy végrehajtani akcióit, hogy azokat nehéz legyen Moszkvához kötni.”
Bár Finnország jelenleg nem számít elsődleges szabotázscélpontnak, a katonai építkezések, a retorikai éleződés és a hibrid műveletek együttese egy hosszabb távú stratégiai átrendeződés képét rajzolja ki az orosz–finn határ térségében.
