Amikor Vlagyimir Putyin ellen elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt, az egyik fő vád az orosz elnök ellen az volt, hogy személyesen felelős ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba. Nos, Jevhen Mezsevij mariupoli lakos története ebből a szempontból is tanulságos.
A 40 éves egyedülálló Jevhen Mezsevij egyike annak a több ezer ukrán szülőnek, akiknek gyermekeit az orosz invázió megindulását követően elrabolták és Oroszországba szállították. A Mariupolban élő apa elhatározta, hogy megtalálja fiát és lányait, miután kiderült a számára, hogy Oroszországba deportálták őket.
A jelenleg a lett fővárosban, Rigában élő férfi nehezen tudta leplezni dühét vasárnap a The Guardian stábja előtt, amikor azt látta a televíziós felvételeken, hogy Vlagyimir Putyin a szülővárosába, Mariupolba látogatott. Pedig akár most csak a boldogságával foglalkozhatna, hiszen a gyermekeit elveszítő tízezrekkel szemben ő visszakapta fiát és két lányát. Ehhez azonban egy nagyon kockázatos útra kellett bvállalkoznia. De a gyermekekért mindent!
„Az invázió napján, amint elkezdtük hallani a lövedékeket, az első gondolataim fiamra, a tizenhárom éves Matvij, valamint lányaimra, a kilencéves Szvjatoszlava és a hét esztendős Olekszandra körül jártak. Munkában voltam, és taxival mentem haza a gyerekeimhez. A következő napokban egyik menhelyről a másikra költöztünk, felfújt matracokon aludtunk, víz és áram nélkül éltük az életünket” – elevenítette fel a férfi.
Mariupolt gyorsan bekerítették, és az apa három gyerekével beköltözött a helyi kórház bombabiztosnak hitt pincéjébe. De ez a szoba akkor a közös életet jelentette, és cserébe Mezsevij önkéntesként segítette az orvosok, valamint a nővérek munkáját. Ám 2022. március 17-én orosz katonák jelentek meg az épületben, akik közölték, vagy velük mennek, vagy bevárják a nyomukban érkező csecseneket.
Nos, az apa gyermekeit mentve követte a katonákat, akik egy Mariupol környéki faluba vitték őket.
A Mezsevij-család szétlőtt otthona Mariupolban Fotó: BBC/Jevhen Mezsevij
„Vinoradnéba kísértek minket, ahol fehér inges és „I love Russia” feliratú kitűzős fiatalok kedvesen fogadtak és segítséget nyújtottak. Egy ideig ott maradtunk, de aztán egy napon, miután elvittek minket egy ellenőrző pontra és átkutattak, egy orosz tisztviselő megtalálta nálam a katonai irataimat” – mesélte Mezsevij.
És ez volt a gond, ugyanis a férfi 2016 és 2019 között az ukrán hadseregben szolgált az ország nyugati részén fekvő javorivi katonai bázison. Tudta, hogy miután a városokat elfoglalták, az orosz katonaság egykori katonákat keresett mindenhol, akiket bebörtönzött. A háromgyerekes apát elvitték, aki azt gondolta, maximum pár órára szakad el gyermekeitől. Tévedett.
A férfit egy Donyeck tartománybeli Olenvinka város közelében lévő börtönbe szállították, ahol 45 napig raboskodott más ukrán hadifogylokkal. Amikor kiszabadult, azonnal a gyermekeit kereste, ám az az orosz tiszt, aki visszaadta a papírjait, közölte vele a fiát és lányait aznap reggel Moszkvába szállították „egy táborba”.
Mivel pénze nem volt, így mindent elvállalt, hogy megteremtse az anyagi hátterét gyermekei kutatásához. Aztán egyszer csak június elején megcsörrent a telefonja. A fia, Matvij hívta.
A három gyerek végül egy moszkvai táborba került Fotó: BBC/Jevhen Mezsevij
„Apa – mondta nekem –, azt mondták, hogy a tábor öt nap múlva bezár, és vagy nevelőcsaládba kell mennünk, vagy árvaházba. Megértettem, hogy nincs több időm, ha meg akarom menteni őket, azonnal Oroszországba kell utaznom. Önkéntesek, egyszerű civilek segítettek eljutni Moszkvába” – közölte Mezsevij.
Amikor Moszkvába érkezett, felvette a kapcsolatot a gyermekek sorsáról is döntő ombudsmani hivatal munkatársával, Alekszej Gazarjannal. Az orosz tisztviselő elmondta, nem bánja, ha visszaveszi a gyerekeit, de erre engedélyt kell szereznie a Donyecki Népköztársaság (DNR) szociális szolgálatától. Csodával határos módon megkapta az engedélyt, és június 20-án 23 óra körül Mezsevij megérkezett a Moszkva külvárosában lévő táborba.
Mezsevijt legalább öten hallgatták ki, és több tucat papírt kitöltettek vele. „Aztán, miközben az utolsó dokumentumot töltöttem ki, meghallottam a lányaim hangját. Beszaladtak, és nem szóltunk semmit, csak sokáig öleltük egymást. Ezt követően bejött a fiam, Matvij” – mondta az apa.
Mezsevijnek önkéntesek segítségével sikerült átjutnia gyermekeivel Lettországba, ahol azóta is élik a mindennapjaikat. „Még ma sem hiszem el, min mentünk keresztül. De szerencsére visszakaptam őket. Szerencsére most együtt vagyunk. És csak ez számít…”
