A 2026-os közel-keleti konfliktus újabb, kritikus szakaszába lépett. A Washington Post legfrissebb értesülései szerint az Egyesült Államok katonai vezetése már konkrét terveket dolgozott ki korlátozott szárazföldi hadműveletek végrehajtására iráni területen. Bár a Fehér Ház hangsúlyozza, hogy nem egy teljes körű invázióról (szárazföldi megszállásról) van szó, a stratégiai rajtaütések lehetősége radikális fordulatot jelent az eddigi, főként légicsapásokra épülő amerikai doktrínában.
Miért kényszerül az USA a szárazföldre?
A döntés hátterében az áll, hogy az eddigi amerikai-izraeli légiháború nem érte el a kívánt célt. Bár az iráni katonai infrastruktúra jelentős károkat szenvedett, Teheránnak sikerült végrehajtania a globális gazdaság számára legfájdalmasabb lépést: lezárták a Hormuzi-szorost.
A világ olajkereskedelmének ütőerét jelentő tengerszoros blokádja olyan mértékű gazdasági nyomást gyakorol a nyugati világra, amelyet a Trump-kormányzat már nem tud diplomáciai úton vagy távoli bombázásokkal kezelni. A szárazföldi egységek bevetése tehát egyfajta kényszerlépés, amellyel közvetlenül az iráni partvidéken és a stratégiai pontokon próbálnák megtörni az ellenállást.
Kharg-sziget: Az iráni olaj szíve a célkeresztben
A kiszivárgott tervek egyik legfontosabb célpontja a Perzsa-öbölben található Kharg-sziget. Ez a terület Irán olajexportjának központi terminálja; a sziget elfoglalása vagy tartós blokád alá vonása gyakorlatilag teljesen elvágná Teheránt a megmaradt bevételeitől.
A tervezett műveletek jellemzői:
-
Különleges egységek és tengerészgyalogosok: A térségben már állomásozó több ezer tengerészgyalogos mellett speciális alakulatok végeznék a célzott rajtaütéseket.
-
Gyors beavatkozás, nem megszállás: A cél a kulcsfontosságú infrastruktúra megsemmisítése vagy átmeneti ellenőrzése, majd a gyors visszavonulás.
-
Venezuelai modell: Az amerikai vezetés hasonló logikát követne, mint Nicolas Maduro elfogási kísérleténél, ahol szintén kis létszámú, de nagy ütőerejű egységeket használtak.
Donald Trump dilemmája
Bár a katonai tervek az asztalon vannak, a végső döntés Donald Trump kezében van, aki egyelőre hezitál. A szárazföldi bakancsok iráni földre küldése ugyanis politikai beismerése lenne annak, hogy az eddigi "maximális nyomás" és a légicsapások nem hozták el a gyors győzelmet.
Az elnök számára a kockázat óriási: egy elhúzódó szárazföldi konfliktus az amerikai áldozatok számának növekedésével járhat, ami a választások utáni konszolidáció időszakában belpolitikailag rendkívül veszélyes. Ugyanakkor az egekbe szökő globális olajárak és a gazdasági recesszió réme cselekvésre kényszeríti a washingtoni adminisztrációt.
