Megrázó történetet osztott meg közösségi oldalán az Országos Mentőszolgálat (OMSZ). Egy utcán heverő, kerékpárja mellett eszméletlenül fekvő férfihez kértek segítséget, ám a bejelentő magatartása még a tapasztalt szakembereket is megdöbbentette.
A mentésirányító a protokollnak megfelelően azonnal instruálni kezdte a hívót: kérte, hogy lépjen oda a beteghez, szólítsa meg, és ellenőrizze a légzését. A válasz azonban mellbevágó volt: a bejelentő időhiányra és sürgős elintéznivalóira hivatkozva kerekpereccel elutasította a segítségnyújtást. Hiába érveltek az életmentő beavatkozás súlyával és a másodpercek jelentőségével, a telefonáló egyszerűen továbbállt.
Életjelek nélkül találtak rá
A mentésirányító legrosszabb sejtése beigazolódott: mire a rohamkocsi percekkel később a helyszínre ért, a férfi már életjelek nélkül feküdt az aszfalton. A mentőegységek azonnal emelt szintű újraélesztésbe kezdtek.
A hosszas és megfeszített küzdelem végül sikerre vezetett: a férfi keringése visszatért, és stabil állapotban szállíthatták kórházba. Bár az eset végül szerencsésen végződött, a mentők hangsúlyozzák: a beteg esélyei sokkal jobbak lettek volna, ha a laikus elsősegélynyújtás már a hívás pillanatában megkezdődik.
„Segítsetek, hogy segíthessünk!”
Az OMSZ a posztjában emlékeztet mindenkit: a segítségnyújtás nem ér véget a 112-es szám tárcsázásával. A mentők kiérkezéséig tartó időszak kritikus fontosságú, és a laikusok bátorsága gyakran a túlélést jelenti.
„Kérjük, soha ne hagyjátok magukra segítségre szoruló embertársaitokat! A segítségnyújtás nem merül ki a mentőhívásban.”
A mentőszolgálat gratulált a helyszínen küzdő bajtársaknak a szakmai helytálláshoz, a betegnek pedig mielőbbi felépülést kívántak, miközben hálájukat fejezték ki azoknak a „hétköznapi hősöknek”, akik ilyen helyzetekben nem az órájukat nézik, hanem cselekszenek.
