Egy friss európai uniós portrékiadványban Magyarországot Tóth Krisztina képviseli, aki nyíltan beszélt a hazai közéletről, a nők helyzetéről és arról is, miért nem tervezi egyelőre a hazatérést. A Robert Schuman Alapítvány által összeállított kiadványban minden uniós tagállamból egy-egy meghatározó női szereplő portréja szerepel, rövid interjúkkal kiegészítve - írta a 24.hu.
A József Attila- és Babérkoszorú-díjas író az interjúban arról beszélt, hogy pályája kezdetén egyértelműen férfiak által dominált közeggel találkozott. Meglátása szerint bár történt előrelépés, a nőknek ma is jóval több energiát kell befektetniük, hogy ugyanazt az elismerést megkapják.
„Ez egy férfiak által dominált világ volt, ahol a nőket nem vették komolyan. Bár a helyzet azóta változott, még mindig hosszú út áll előttünk.”
Miért nem tér haza Magyarországra?
Tóth Krisztina szerint Magyarországon élesebb a különbség a nők és férfiak megítélésében, mint számos más uniós országban, de hangsúlyozta: nem ez az egyetlen oka, amiért külföldön él. Felidézte, hogy korábban a magyar sajtóban erőszakos támadások célpontjává vált, miután egy interjúban azt mondta, levenné Jókai Mór Az arany ember című regényét a kötelező olvasmányok listájáról.
„Ezért nem tervezek hazatérni Magyarországra, amíg Orbán Viktor van hatalmon.”
Félelemre építő politika
Az írónő a magyar kormány Európa-politikájáról is beszélt. Úgy látja, történelmi félelmekre építve jelenik meg az a narratíva, amely az Európai Uniót fenyegetésként ábrázolja, miközben Magyarország jelentős mértékben függ az uniós forrásoktól.
„A hatalom gyakran láttatja az Európai Uniót a nemzet és az országok egyediségét fenyegető veszélyként.”
Tóth Krisztina szerint különösen aggasztó Magyarország növekvő orosz függése, amely hosszú távon komoly kockázatot jelenthet az ország számára.
„Senki sem érzi magát biztonságban”
Az interjú egyik legerősebb megállapítása a hazai közhangulatra vonatkozott. Az írónő úgy fogalmazott, hogy Magyarországon
„a kormány a félelem és nyomásgyakorlás légkörét próbálja megteremteni, ahol senki sem érzi magát biztonságban.”
A portré így nemcsak egy irodalmi életút bemutatása, hanem éles társadalmi és politikai látlelet is arról, hogyan érzékeli egy nemzetközileg elismert magyar alkotó a jelenlegi magyar közélet állapotát.
