Tavaly szeptember elején, amikor Ukrajna elkezdte a sikereket hozó ellentámadását a dél-herszoni régióban, Ilja Pilipenko számára a háború hirtelen véget ért. Az ukrán katona harckocsija áthajtott egy aknán, felrobbant, és mire a 30 éves férfi magához tért, mindenhol lángok vették körül. Ilja életben maradt, mert valahogy kimászott az égő harckocsiból.
„Ilyenkor egyszerűen nem azon gondolkodsz, hogy mit kell tenned, hanem az életösztönöd által diktált parancsokat teljesíted. Mert egyszerűen csak élni akarsz” – mesélte a BBC stábjának Ilja. A férfit azóta több műtéten is átesett, bőrátültetést hajtottak végre, valamint a jobb lábát térd alatt amputálni kellett.
Hat hónappal a majdnem végzetes robbanás után még mindig az életét megváltoztató sérülésein gondolkozik. „Csalódásaim és reményeim egyaránt voltak. De úgy vagyok vele, a kezelés legnezebb részén már túl vagyok. Arról álmodom, hogy hamarosan sétálok" – mondta a lvivi kórházban fekvő férfi, aki 2021-ben lelkes futóként már a maratont is teljesítette, és azt tervezte, hogy több versenyen is indul.
A háború előtt Ilja ingatlanügynök volt a közép-ukrajnai Vinnicában. Pár nappal azután jelentkezett katonának, hogy Oroszország tavaly februárban megtámadta Ukrajnát. „Még minden előttem áll. Élek és egészséges vagyok. Ez még nem a vég” – próbálja magát folyamatosan vigasztalni.
A lvivi általános kórház egyike annak a 244 egészségügyi intézménynek Ukrajna-szerte, ahol sérült katonákat és civileket fogadnak, és ellátják a testi és lelki sérüléseiket egyaránt. A folyosókon fiatal férfiak beszélgetnek egymással. Egy valamiben hasonlítanak: valamelyik végtagjuk hiányzik.
Vaszil Strilka, az ukrán egészségügyi minisztérium fizikai rehabilitációjáért felelős vezetője nem tagadja, van néhány kórház, ahol az orvosok képesek a kellő rehabilitációt biztosítani ezeknek a katonáknak, de ugyanakkor olyan kórházak is vannak, ahol az orvosoknak nincs tapasztalatuk ezen a téren, és az ellátásuk sem elég jó.
Mindezen akadályok ellenére vannak emberek, akik képesek visszatérni egy teljesebb élethez. A Mariupol védelmében súlyosan megsérült Hlib Striszko már a barátaival kocog egy csípős, hideg kijevi reggelen, holott tavaly májusban medence- és állcsonttöréssel feküdt a kórházban. Nem csinál titkot abból, hogy vissza akart térni a frontra, ám mivel elveszítette a látását az egyik szemére, az számára elérhetetlen.
Most egy veteránközpontban dolgozik, rendezvényeket és előadásokat szervez más sérült katonák számára. „Sokáig küzdöttem. Sajnos az egységem már nem létezik, akik ott szolgáltak velem, azokat vagy megölték, vagy elfogták” – közölte a férfi, aki hálás a pszichológusnak, aki átsegítette a lelki traumán, amitől nem bírt megszabadulni.