A Budavári Palota egyik ékessége a Szent István királyról elnevezett terem, amely a századforduló magyar iparművészetének kiemelkedő teljesítménye volt. Kialakításában a kor olyan kiváló művészei és iparosai vettek részt, mint Thék Endre, Kissling Rudolf, Jungfer Gyula vagy Strobl Alajos. A helyiség a 2. világháborúban teljesen megsemmisült, de most a Nemzeti Hauszmann Program keretében az eredeti tervek szerint alkotják újra.
A Szent István-terem létrehozásában nagy szerepet játszott Zsolnay Vilmos, akinek pécsi gyárában készült a helyiség egyik legmeghatározóbb eleme, a pirogránit kandalló és a főpárkányon lévő Szent István-mellszobor. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra pécsi gyárában a szakemberek egykori mintadarabok, eredeti tervek és archív fotók alapján hosszú évek alatt készítették el az eredeti alkotás hű mását.
A 4,7 méter magas, 2,8 méter széles és csaknem másfél tonnás kandalló 120-féle elemből és összesen 611 darabból áll; egyes részein nyolc-tíz festési, mázolási, majd égetési fázist végeztek az aranyozás előtt. Az életnagyságúnál nagyobb méretű mellszobrot eredetileg Strobl Alajos alkotta meg. Pécstől Pápáig hét szakma képviselői, országszerte mintegy húsz műhelyben több száz szakember dolgozik a rekonstrukción.
A már elkezdődött összeállításkor az egyes elemeket különleges ragasztóhabarccsal illesztik össze, a megfelelő súlyelosztás érdekében pedig egy tartós vázszerkezetet is alkottak a szakemberek, akik a kandalló felső részeinek beépítésekor egy speciális állványt használnak majd. A központi kerámiaalkotás visszaépítése után a tölgy, mahagóni és amerikai diófából megalkotott, rendkívül összetett intarziás parketta beépítése következik, amely eredetileg a Neuschloss fivérek gyárában készült.
