A korlátozások mindenki számára rengeteg feszültséget és stresszt jelentett. Az otthoni munka mellett a gyerekek digitális oktatása is rányomta a jól működő házasságokra a bélyegét. A párok pedig nem tudtak mindent jól kezelni, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy a porszemekből olykor homokdűnéket építettek. Számos dolog vitához, hangos veszekedéshez vezetett, amit a gyerekek is megéreztek.
Mindez hirtelen jött, nem lehetett rá számítani és a teljesen új élethelyzetre senki nem tudott felkészülni. A párok közötti bizalom ezért sok esetben megbomlott. Ugyan mindenki megpróbálta a legjobbat kihozni magából, de hamar eljutottak oda sokan, hogy mindenért egymást hibáztatták és kritizálták. Ami éveken át táplált egy kapcsolatot, hogy együtt bármit le tudnak győzni, most nemcsak megingott, de úgy tűnik számos házaspár számára, hogy itt a vége, nincs tovább.
Kántor Csilla mentálhigiénés szakember, aki több mint húsz éve praktizál a pályán, úgy véli, hogy máskor is voltak problémák ezekben a házasságokban, de közösen túljutottak a gondokon. Most eddigi életük legnagyobb holtpontján kell túljutniuk – a legjobb, ha szakember segítségével.
„Először érdemes mind a két felet külön meghallgatni, majd bizonyos alapvető modelleket felvázolni számukra. Ezzel jobban megismerhetik, hogy mással is megtörténhet hasonló élethelyzet. A felismerés már egy igazi mérföldkő. Általában az egyik fél hamarabb elindul egy olyan úton, amivel már a saját problémiáit más fényben látja” – állította Kántor Csilla.
Általában, aki hoz egy döntést, hogy a kapcsolatukat rendbe szeretné hozni, azoknak a 98 százaléka biztos, hogy jó úton halad. A dolgoknak ugyanis nem okuk, hanem történetük van. Nem szabad okolni egymást. De az érzelmeknek természetesen fel kell jönni a felszínre. Mind a két fél sok kudarccal indul, de nagyon sok sikerélményt élnek át. Ne feledjék, a segítő ugyan csak a folyamatért felel, ám a célért mind a ketten számos erőfeszítést tesznek, az eltöltött idő alatt. Így a kapcsolatok nagy része jó vágányra kerül.
