Április 1-je világszerte a tréfák és átverések napja, amelynek története évszázadokra nyúlik vissza. A pontos eredetét homály fedi, de több elmélet is létezik. Egyes történészek szerint a tavaszi napéjegyenlőség és az időjárás kiszámíthatatlansága okozta, hogy az emberek megbolondultak, míg mások az ókori Római Birodalom Hilaria-ünnepét említik, mint előfutárát. Kübelé istennő tiszteletére tartották, ahol mindenféle játék és álarcos felvonulás volt megengedett.
A középkorban is jelen voltak a bolondozások, de a spanyol nyelvterületen inkább december 28-án tartották, míg más helyeken április 1-je vált a bolondok napjává, főként a Gergely-naptár bevezetésével. A franciáknál azokat, akik április 1-jén ünnepelték az új évet, „áprilisi halaknak” nevezték, és még ma is megtartják ezt a hagyományt.
Az angolszász területeken a bolondozás a 17. században kezdődött el komolyabban, egyik leghíresebb átverésük az „oroszlánok megfürdetése” volt. Az angolok a Towerbe hívták a polgárokat, hogy vegyenek részt egy oroszlánfürdetésen, de természetesen átverésről volt szó. A 18. században Jonathan Swift egy kiadott könyvében egy híres asztrológust, John Partridge-t átverve hozott létre bolondozást, ami végül tönkretette az asztrológus pályafutását.
A lengyelek is megtartották a bolondok napját, és 1683-ban, amikor I. Lipót császár szövetséget kötött a törökök ellen, április 1-jén aláírták a szerződést, de egy nappal előrehozták a dátumot, így elkerülve, hogy mások bolondnak tartsák őket.
A magyar néphagyományban is él a szokás, miszerint április 1-jén a gyerekeket tréfálták meg, például olyan tárgyakért küldték őket a boltba, mint esernyőmag vagy trombitahúr. A tréfálkozás után pedig a beugratottakat „Április bolondja, május szamara!” felkiáltással csúfolták.
Ez a nap tehát világszerte az álhírek és átverések időszaka, amelynek gyökerei a régi szokásokra és a naptárreformokra vezethetők vissza - áll a Telex cikkében.
