Luca napjának legendáját és babonáját már legtöbben gyermekkorukban megismerik. De mégis mit jelentett ez a hajdani magyar népi kultúrában?
Az esemény az adventi időszakra tehető, és minden év december 13-án ünneplik Siracusai Szt. Lucia iránti tiszteletből. Ő a vakok, varrónők, szemfájósok, utcanők és menyasszonyok védőszentje volt. A néphagyományban ez egy jeles téli ünnepkör, amely során jóslásokat végeztek az időjárásra, termésre és a családi eseményekre kiterjedően, illetve megfelelő időszak volt a termékenységvarázslatok elvégzésére is.
Ezen a napon tiltott volt a munka
Az asszonyok és lányok ezen a napon megpihenhettek, hiszen számukra tiltottak voltak bizonyos munkák, többek között a fonás varrás és a kenyérsütés is. Aki pedig ennek nem tett eleget, azt maga Luca büntette meg. Pénzt sem volt ajánlatos kölcsönkérni, kölcsön adni, vagy bármilyen formában kiadni.
Olyan mágikus praktikákat gyakoroltak amely elősegítette a tyúkok tojáshozamát. Ezt a célt szolgálta a lucázás és a kotyolás szokása, amely során a fiúk házról házra jártak és termékenységi dalokat énekeltek. Ez a gonosz boszorkányok, és azok ártó praktikái elleni védekezést is szolgálta.
Luca napi szokások
Szokás volt még a lucapogácsa sütése is. A pogácsákba fémpénzt raktak a baromfiak termékenysége érdekében, és ezzel jósolni lehetett a jövendőbeli élettárs kilétét illetően is. Ennek egy másik bevett módja a lucacédulák készítése volt. A 12 cédula mindegyikére írtak egy nevet, és naponta egyet a tűzbe dobtak. Amelyik cédula megmaradt karácsonyig, az mutatta az illető leány jövendőbelijének nevét.
A lucakalendárium, vagy hagymakalendárium segített a karácsonyig következő 12 nap időjárásából megjósolni a jövő évit. Szokás volt még a lucabúza ültetése, amely szintén utalt a jövő évi termés sikerességére.
Bevett szokás volt a Luca-alakoskodás, amely némiképp tréfálkozásnak is tűnhet. A fiúk belisztezték az arcukat, hosszú fehér leplet öltöttek magukra, és fakanállal, illetve meszelővel a kezükben ijesztgették a lányokat és a gyerekeket. Kérdéseket tettek fel nekik és imákat mondattak velük, aki pedig jól viselkedett, almát vagy diót kaphatott.
Luca széke
A lucaszék készítése az egyik legismertebb Luca napi szokás. A szék elkészítésével a boszorkányokat szerették volna felismerni a bátrabbak. A széket kilencféle fából faragták ki úgy, hogy pont karácsonyra legyen kész. Innen is ered egyik mondásunk: "Lassan készül, mint a Luca széke". A hiedelem szerint az, aki az éjféli misén, pontban éjfélkor rááll a székre, az megláthatja kik a boszorkányok. Ezután viszont gyorsan menekülnie kell, mert ha a boszorkányok észreveszik, hogy felismerték őket, menten széttépik az illetőt.
Számos ehhez hasonló szokás és hagyomány élt még a múltban, amelyek mára már kikoptak a köztudatból. Ezek sokszor területenként is eltérhettek. Elsősorban a jószerencsét, a termékenységet, a gazdag termést és az egészséget voltak hivatottak elérni, a boszorkányokat és a rontást pedig távol tartani az emberektől.
Forrás: Révai Új Lexikona XIII. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd, 2004.