Minden év november elején Magyarországon virágba és gyertyafénybe borulnak a temetők, ahogy emberek ezrei látogatják meg szeretteik sírjait. Bár a mindenszentek és halottak napja ünnepek sokak számára összemosódnak, mindkettőnek külön jelentése van, amely az idők során kissé elhalványult - közölte a 24.hu.
Az ünnepek eredete
Mindenszentek (november 1.), amely 2000 óta munkaszüneti nap, a katolikus egyház hagyománya szerint a „diadalmas egyházat”, azaz a mennybe jutott hívek közösségét ünnepli. Az ünnep gyökerei a VII. század elejére vezethetők vissza, amikor Szent VI. Bonifác pápa 609-ben a római Pantheont a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére szentelte. Később IV. Gergely pápa 835-ben november 1-jére helyezte át az ünnepet, és Jámbor Lajos frank király az egész birodalomban elrendelte annak megünneplését.
A keresztény közösség három síkja
A mindenszentek és halottak napjához kapcsolódóan a katolikus hit három közösségi szintet különböztet meg: a küzdő egyházat, a szenvedő egyházat és a diadalmas egyházat. A földön élő lelkek alkotják a küzdő egyházat, a tisztítótűzben szenvedő elhunytak pedig a szenvedő egyház részét képezik. Végül a diadalmas egyház azokat foglalja magába, akik életszentségük vagy tisztítóhelyen történő megtisztulásuk révén eljutottak a mennyországba.
Az ünnepek jelentősége ma
Míg sokan úgy tartják, hogy a két ünnep szorosan összefonódott, és sokszor elveszíti mélyebb vallási jelentését, mégis közös szándékuk, hogy a halottakra emlékezzünk és tiszteljük az élet szentségét. A temetők virágdíszei és a mécsesek fényei egyre inkább az elhunytak szeretetének jelképei lettek.
