Az ENSZ legfrissebb figyelmeztetése szerint jövőre, azaz 2027-ben csaknem 2,4 millió menekültnek lenne égető szüksége arra, hogy egy harmadik országban véglegesen letelepíthessék. A probléma csak az, hogy miközben a humanitárius krízisek nem csitulnak, a világ legfontosabb befogadó nemzetei egymás után vágják vissza vagy függesztik fel a menekültprogramjaikat.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) arra emlékeztet, hogy azok a menekültek, akik nem térhetnek vissza szülőföldjükre, a jelenlegi átmeneti befogadó országokban is súlyos biztonsági kockázatoknak és veszélyeknek vannak kitéve.
„Az áttelepítési programok bővítése sürgető feladat, és meg is valósítható. A kvóták emelése, több ország bevonása és az eljárások felgyorsítása biztosíthatja, hogy ez az életmentő eszköz minél több rászorulóhoz eljusson” – nyilatkozta Jackie Keegan, az UNHCR tartós megoldásokért felelős szolgálatának vezetője.
Kik szorulnak leginkább segítségre?
Az UNHCR „Előrejelzett globális áttelepítési szükségletek” című éves jelentése pontosan számszerűsítette a helyzetet. Eszerint jövőre 2,37 millió olyan ember lesz a világon, akik 43 különböző származási országból indultak el, jelenleg 76 különböző átmeneti államban várakoznak, és biztonságos áttelepítésre szorulnának.
A legkiszolgáltatottabb csoportok:
-
Afgán menekültek: Továbbra is ők alkotják a globálisan legnagyobb áttelepítésre szoruló csoportot.
-
Afrikai és közel-keleti menekültek: Közvetlenül az afgánok után a Dél-Szudánból, Szudánból és Szíriából elmenekültek következnek a sorban.
-
Mianmari rohingják: Az üldözött kisebbség tagjai jelenleg is hatalmas, túlzsúfolt menekülttáborokban élnek Banglades területén.
Bár a 2,4 milliós becslés elképesztően magas, ez valójában 6 százalékkal alacsonyabb, mint a tavalyi előrejelzésben szereplő adat. Az ENSZ szerint ez a minimális csökkenés két fő ok számlájára írható. Egyrészt az afgánok egy része – gyakran kényszerű és rendkívül kedvezőtlen körülmények között – elkezdett visszatérni Iránból és Pakisztánból. Másrészt a szír menekültek helyzetét némileg megváltoztatta, hogy 2024 decemberében megbuktatták Bassár el-Aszad szíriai elnököt, ami megnyitotta az utat az önkéntes hazatérések előtt.
A „Trump-hatás” és a globális bezárkózás
A valódi dráma nem a szükségletek kismértékű csökkenésében, hanem a befogadási hajlandóság drasztikus összeomlásában van. A statisztikák ijesztő képet mutatnak: míg 2024-ben még 116 ezer menekült költözhetett új országba az UNHCR programjain keresztül, addig 2025-ben ez a szám mindössze 37 ezerre zuhant vissza.
Ennek a látványos visszaesésnek az egyik elsődleges oka az Egyesült Államok politikai fordulata. Miután Donald Trump elnök visszatért a Fehér Házba, az USA – amely történelmileg a világ legnagyobb menekült-befogadó állama volt – szinte azonnal radikálisan megvágta a humanitárius kvótáit.
Az ENSZ szakértői ugyanakkor kiemelik, hogy a felelősség nem magányosan Washingtoné. A trend sajnos globális: a menekülteket hosszú ideje fogadó nyugati és egyéb államok jelentős része szintén vagy drasztikusan csökkentette a keretszámait, vagy teljesen felfüggesztette a korábbi integrációs és áttelepítési programjait.
