Philip Zimbardo, a világ egyik legmeghatározóbb szociálpszichológusa, október 14-én elhunyt. Munkássága, amely kiterjedt a híres stanfordi börtönkísérletre és a „bámészkodó hatás” jelenségére, alapvetően formálta a pszichológiát - közölte a 24.hu.
Az 1933-ban szicíliai bevándorlók gyermekeként New Yorkban született Zimbardo karrierje során mindig a jó és a gonosz közötti harc, valamint az emberi viselkedés árnyalatai érdekelték. Gyermekkorának nehézségei és tapasztalatai későbbi kutatásait is inspirálták.
Zimbardo életében jelentős szerepet játszott a híres stanfordi börtönkísérlet, amely megmutatta, hogyan képesek hétköznapi emberek gonosz tettekre egy adott szituációban. Ez a kísérlet alapozta meg 2007-ben megjelent „Lucifer-hatás” című könyvét is, amelyben azt fejtegeti, hogy a jó emberek bizonyos körülmények között könnyen gonosszá válhatnak. Ezen túl a hősiesség kérdése foglalkoztatta, és azt kutatta, hogyan válhatnak az átlagemberek hétköznapi hősökké.
Kutatásainak másik jelentős területe az iraki Abu Ghraib börtönben történt kegyetlenkedések vizsgálata volt, ahol az amerikai katonák által elkövetett kínzások sokkolták a világot. Ez a helyzet hasonlóságot mutatott Zimbardo korábbi kísérletével, és újra ráirányította a figyelmet az emberi agresszió és a hatalmi helyzetek befolyására.
Magyarország különleges helyet foglalt el Zimbardo életében, 2014-ben alapította meg a Hősök Tere Alapítványt, amelynek célja a társadalmi közöny elleni küzdelem volt. Rendszeres látogatóként hazánkban arra ösztönözte az embereket, hogy kritikusan gondolkodjanak, cselekedjenek hősként a mindennapi életben, és ne maradjanak közönyösek a nehéz szituációkban.
