Az észak-írországi brit fennhatóság ellen és az ír sziget újraegyesítéséért küzdő katolikus Sinn Féin párté lesz a legnagyobb létszámú frakció a belfasti parlamentben, a Stormontban a csütörtökön tartott választások végleges eredménye alapján.
Észak-Írország ugyan nem része az Anglia, Skócia és Wales uniójából álló Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt. Az ír párt népszavazást kíván tartani Észak-Írország utóbbiból való kiválásáról.
A legnagyobb britellenes észak-írországi katolikus mozgalom az ír sziget egy évszázaddal ezelőtti megosztása óta először szerezte meg a legtöbb képviselői mandátumot a Stormontban, ahol a mostani választásokat megelőzően mindig a brit fennhatóságot pártoló protestánsoké - az utóbbi évtizedekben a Demokratikus Unionista Párté (DUP) - volt a legnagyobb létszámú frakció.
A Sinn Féinnek 27 képviselője lesz az új belfasti parlamentben, míg a DUP 24 honatyával vehet majd részt az összesen 90 fős törvényhozás munkájában – az MTI beszámolója szerint. A centrista Szövetség Párt – mely sem nacionalista, sem unionista pártként nem definiálja önmagát – szintén jelentősen növelte támogatottságát, 17 mandátumot szerezve.
A mostani történelmi fordulat azt is jelenti egyben, hogy a felekezetközi hatalommegosztáson alapuló belfasti kormány élén első ízben állhat katolikus kormányfő az 1921-ben létrejött, protestáns többségű Észak-Írországban. A tisztség betöltésére Michelle O'Neill, a Sinn Féin észak-írországi tagozatának vezetője, a párt alelnöke jogosult.
Az eredmények közzétételét követően a Sinn Féin azonnal bejelentette, hogy napirendre kell venni az immár 101 éve megosztott ír sziget újraegyesítéséről szóló referendum kiírását. Mindez egy hosszabb folyamat révén valósulhat meg: az alkotmányos változást lehetővé tévő népszavazásra öt éves időtávon belül kerülhet sor a Sinn Féin vezetője, Mary Lou McDonald közlése szerint – írja az AFP.
Az észak-írországi rendezésről kötött 1998-as nagypénteki megállapodás ezt lehetővé teszi, amennyiben a közvélemény-kutatásokból valószínűsíthető, hogy az észak-írországi lakosság többsége az ír sziget egyesítését preferálja. Ebben az esetben a népszavazást az Egyesült Királyság részéről a mindenkori brit kormány északír-ügyi minisztere kezdeményezheti saját belátása szerint, ugyanakkor ez ügyben az Ír Köztársaságban is referendumot kell tartani.
Az 1998-as egyezménnyel elindított megbékélési folyamat eredményeként a Demokratikus Unionista Párt - a britpárti protestáns mozgalom legnagyobb ereje - és a Sinn Féin együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedekben teljesen elképzelhetetlen lett volna.
A két párt között azonban továbbra is rendszeresek a politikai villongások, és ez többször is a felekezetközi kormányzás összeomlásához vezetett. Ezúttal sem bizonyos, hogy a Sinn Féin vezette észak-írországi kormány azonnal megalakulhat.
A Stormont mindenkori második legnagyobb frakcióját adó pártnak miniszterelnök-helyettest is kell delegálnia, ezt a tisztséget eddig Michelle O'Neill töltötte be a Sinn Féin részéről. Sir Jeffrey Donaldson, a második helyre szorult DUP vezetője egyelőre hezitál: jövő hétre ígérte a döntést arra vonatkozóan, hogy részt kíván-e venni az új kormány munkájában.
A DUP a kormányzati részvételt elsődlegesen a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréhez csatolt észak-írországi protokoll sorsától teszi függővé. A protokoll értelmében a Brexit ellenére sincs szükség a fizikai ellenőrzés újbóli bevezetésére az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán, amely az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen közös szárazföldi határa, s vámhatára is egyben.
Az Egyesült Királyság EU-tagságáról 2016-ban rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre szavazott, Észak-Írországban ezzel szemben a választók csaknem 56 százaléka a bennmaradásra voksolt.
