Sokakat foglalkoztat az a téma, miként lehet azt elérni, hogy egy ledolgozott élet után idős korában anyagi jólétben élhessen. Az egyértelmű hogy az állam által biztosított nyugdíj erre kevés. Vajon miként érhetjük el azt, hogy megoldást találjunk erre a kérdésre. Nos, a bankmonitor.hu szakértői segítségével összeállítottuk, hogy miként tornászhassuk fel idős korunkra a tartalékainkat.
Az Államkincstár 2019-es statisztikái szerint a magyar nyugdíjasok átlagosan 35 évnyi szolgálati idővel rendelkeztek, ennek következtében pedig havonta kb. 142 000 forintos nyugdíjban részesültek. Ez is jól mutatja, hogy idős korunkban nem feltétlenül számíthatunk majd arra, hogy egy ledolgozott élet után az állam tisztes megélhetést biztosít nekünk.
Az állami nyugdíj megállapításának szempontjából a két legfontosabb tényező, hogy az adott igénylő mekkora átlagos jövedelemmel rendelkezett élete során, és hogy milyen hosszú szolgálati időt tud felmutatni. Alapvetően azok számíthatnak jó nyugdíjra, akik sokáig dolgoztak, és ezalatt sok járulékot fizettek be a nyugdíjkasszába.
Az egyik legsúlyosabb hiba megfeledkezni a valorizációs szorzók jelentőségéről: aki szerencsés évben vonul vissza, ő jóval több nyugdíjat kaphat, mint azonos életpályával rendelkező, de máskor nyugdíjba vonuló kortársai. A veszteség elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy már aktív éveinkben is figyelemmel kísérjük az ezt meghatározó gazdasági folyamatok alakulását.
Az igazolt szolgálati időnek ugyanis csak az egész években mérhető részét veszik figyelembe, tehát az induló nyugdíjunk szempontjából 38 év és 11 hónapnyi jogviszony ugyanannyinak minősül, mintha csak 38 évet tudnánk felmutatni. Ilyen élethelyzetben érdemes megszerezni plusz egy hónapnyi szolgálati időt, hiszen ezáltal a magasabb nyugdíjszorzós kategóriába kerülhetünk.
Nem titok, hogy a jelenlegi folyó finanszírozású állami nyugdíjrendszer egyre kevésbé fenntartható. Csak úgy tudjuk bebiztosítani a saját időskori anyagi helyzetünket, ha rendelkezünk egy privát nyugdíjcélú megtakarítással. Ezáltal az állami nyugdíjon felül más jövedelemforrásra is támaszkodhatunk, és nem leszünk kiszolgáltatva a tőlünk független folyamatoknak. Mint például az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ), illetve a nyugdíjbiztosítás.
A nyugdíjproblémát az állam is felismerte, ezért évi 20%-os mértékű adóvisszatérítéssel támogatja mindazokat a megtakarítókat, akik a fenti konstrukciók valamelyikével rendelkeznek. A támogatás az új befizetésekre vonatkozik, és nem haladhatja meg az évi 100-150 000 forintot. Továbbá csak azok jogosultak rá, akik fizetnek személyi jövedelemadót, tehát például a katás egyéni vállalkozók számára alapesetben nem elérhető ez a lehetőség.
Csak úgy tudjuk bebiztosítani a saját időskori anyagi helyzetünket, ha rendelkezünk egy privát nyugdíjcélú megtakarítással Fotó: freepik.com
Aki idő előtt pénzt akar kivenni ezekről a számlákról, ő súlyos adófizetési kötelezettségekkel szembesülhet, például a kapott állami támogatást is vissza kell fizetni. De mindazok, akik teljesítik az időbeli kikötéseket, ők nyugdíjas éveikben majd adómentesen felvehetik a befizetett tőkéjüket, a kapott adójóváírásokat és az elért hozamokat is.
Mindhárom fentebb tárgyalt nyugdíjcélú megtakarítás esetében van arra lehetőség, hogy a befektető alkalmi jelleggel plusz befizetéseket eszközöljön a rendszeres havi befizetésein felül. A szerződéskötés során ez a kérdés gyakran felmerül, hiszen bárkinek adódhat olyan élethelyzete, amikor képes egy-egy nagyobb összeget is hozzátenni a megtakarításához. Fontos, hogy az évek múlásával se feledkezzünk meg erről, és alkalomadtán használjuk ki a lehetőséget!
