A mikroműanyagok mára elkerülhetetlenül jelen vannak az élelmiszereinkben és az ivóvizünkben, ám a legfrissebb kutatások szerint tudatos döntésekkel jelentősen csökkenthetjük a szervezetünkbe jutó mennyiséget. A kulcs a megfelelő csomagolás és tárolás megválasztásában, valamint az élelmiszerek feldolgozottsági fokának figyelembevételében rejlik - írta meg a hvg.
A mikroműanyag-szennyezés már nemcsak a környezetet, hanem közvetlenül az emberi egészséget is fenyegeti, hiszen ezek a részecskék felhalmozódhatnak az agyban, májban, vesében, sőt, még a méhlepényben is. A Washington Post adatai szerint egy liter palackozott víz akár 240 ezer műanyag részecskét is tartalmazhat, amelyek többsége nanoméretű. Ezt tovább súlyosbíthatja, ha gyakran nyitjuk ki az üveget, mivel a kupak sérülése révén még több részecske kerülhet az italba.
A csapvíz szűrése és felforralása akár 90 százalékkal is csökkentheti a mikroműanyag-tartalmat, ám ez növelheti egyes vegyi anyagok kioldódását. A Semmelweis Egyetem vizsgálata szerint ezért nem feltétlenül kifizetődő víztisztítóba beruházni, különösen ha nem megfelelő módon használjuk azt. Az étel tárolása is kritikus pont: bár a műanyagdoboz praktikus, jelentős mennyiségű mikroműanyagot adhat az ételekhez, különösen melegítés vagy savas, zsíros tartalom esetén. A mikrohullámú sütőben való melegítéskor akár 2 milliárd nanoműanyag is felszabadulhat három perc alatt, ha műanyag edényt használunk.
A szakértők az üveg tárolóedényeket és csomagolásokat ajánlják, legyen szó lekvárról, mogyoróvajról vagy savanyúságról. Kevesen tudják, de még a konzervek is tartalmazhatnak műanyag bevonatot, amelyből részecskék válhatnak le. A magas hőmérséklet, napfény, valamint savas és zsíros ételek tovább fokozzák ezt a hatást.
Az ultrafeldolgozott élelmiszerek jelentősen több mikroműanyagot tartalmaznak, mint a természetes, minimálisan feldolgozott termékek. Egy 2024-es tanulmány szerint a panírozott garnélarákban mérték a legnagyobb koncentrációt, míg a feldolgozott csirkefalatok harmincszor több részecskét tartalmaztak a sima csirkemellhez képest. Még a fűszerekben és a sóban is jelen vannak: a vizsgálatok szerint a himalájai rózsaszín és fekete só tartalmazta a legtöbb műanyagot, míg a jódozott só volt a legkevésbé szennyezett.
A teafogyasztás sem kivétel: a műanyag teafilterek használata elképesztő mennyiségű nanorészecskét juttathat a szervezetbe. Egy Chemosphere folyóiratban megjelent kutatás szerint a polipropilénből készült filterek akár 1,2 milliárd részecskét bocsáthatnak ki milliliterenként, míg a celluóz és a Nylon-6 is milliós nagyságrendben szennyezhet. A szálas tea teatojásban való használata biztonságosabb alternatíva.