A felnőttkori elhízás kockázatára eddig felfedezett legnagyobb hatást gyakorolják. A BSN és APBA1 gének mutációi akár hatszorosára is növelhetik az elhízás esélyét, és összefüggésbe hozhatók a 2-es típusú cukorbetegséggel és a zsírmájbetegséggel is.
A kutatók az Egyesült Királyság Biobankjának adatait elemezve több mint 500 000 ember genomját vizsgálták. A BSN gén (más néven fagott gén) mutációi 6500 felnőttből 1-et érintenek, és az elhízás kockázatát akár hatszorosára is növelhetik.
Korábbi kutatások az elhízással összefüggő génváltozatokat a gyermekkori elhízáshoz kapcsolták, de a BSN és APBA1 variánsai felnőttkorban fejtik ki hatásukat. Ez arra utal, hogy az elhízás új biológiai mechanizmusát tárták fel.
A kutatók úgy vélik, hogy a BSN és APBA1 szerepet játszanak az agysejtek közötti jelátvitelben, és az életkorral összefüggő neurodegeneráció befolyásolhatja az étvágy szabályozását.
Giles Yeo professzor, az MRC Metabolic Diseases Unit tanulmány szerzője hozzátette: „Két olyan gént azonosítottunk, amelyeknek olyan változatai vannak, amelyek a legmélyebb hatást gyakorolják az elhízás kockázatára olyan populációs szinten, amelyet valaha is láttunk, de ami még fontosabb, hogy A Bassoon eltérései a felnőttkori elhízáshoz kapcsolódnak, nem pedig a gyermekkori elhízáshoz. Így ezek az eredmények új felfogást adnak a genetika, az idegrendszer fejlődése és az elhízás közötti kapcsolatról" - írja a Medical Xpress.
