A tudomány jelenlegi állása szerint nem is létezhetne, a japán kutatók mégis azonosították: egy apró, mindössze 500 kilométer átmérőjű égitestnek is van légköre a Naprendszer legtávolabbi régiójában. A Nature Astronomy folyóiratban közzétett felfedezés szerint a (612533) 2002 XV93 jelű objektum sokkal dinamikusabb világ, mint azt korábban bármelyik szakember feltételezte volna.
Vékonyabb a szinte semminél is
A szóban forgó égitest a Kuiper-övben kering, nagyjából a Plútóval megegyező távolságban. A felfedezett gázburok rendkívül ritka:
-
A földi atmoszféránál 5-10 milliószor vékonyabb.
-
Még a Plútó ritka légkörénél is 50-100-szor ritkább.
-
Összetételét tekintve valószínűleg metánból, nitrogénből vagy szén-monoxidból áll.
A felfedezés azért sokkolta a csillagászokat, mert eddig úgy vélték, egy ekkora méretű és ilyen fagyos égitest egyszerűen nem rendelkezik elég gravitációval és belső energiával a légkör megtartásához.
Hogyan került oda?
A kutatók, köztük a tanulmány társszerzője, Vatanabe Dzsunicsi, két lehetséges magyarázatot vázoltak fel a rejtélyes jelenségre:
-
Kriovulkanizmus: Az égitest belsejéből a kéreg repedésein keresztül folyamatosan illékony gázok és jég szivárog a felszínre, fenntartva egy állandó atmoszférát.
-
Becsapódási esemény: Egy viszonylag friss ütközés szabadította fel a gázokat, ebben az esetben a légkör ideiglenes, és néhány évtizeden belül elenyészik.
Csillagfedéssel kapták el
A felfedezéshez a kutatók az úgynevezett csillagfedéses módszert alkalmazták. Ennek során azt figyelték, hogyan takarja ki az égitest egy távoli csillag fényét – a fény elhalványulásának módjából következtettek a gázburok jelenlétére.
Az objektum 247 év alatt kerüli meg a Napot, és vélhetően a Naprendszer hajnaláról, 4,5 milliárd évvel ezelőttről maradt ránk. Bár jelenleg csak egy technikai azonosítója van, a kutatók remélik, hogy hamarosan nevet is kap: a vezető szerző, Arimacu Kó javaslata az Amamikju, az okinavai mitológia teremtőistennője után. A névsorról végül a Nemzetközi Csillagászati Unió dönt majd.