Már egyáltalán nem az a kérdés, hogy a Kreml megpróbálja-e befolyásolni a közelgő magyarországi választásokat, hanem kizárólag az, hogy a manőverei mennyire lesznek eredményesek. A Political Capital legfrissebb, pénteken publikált elemzése kíméletlenül rávilágít: az orosz beavatkozás nem egy hirtelen jött, új keletű fenyegetés, hanem a magyar belpolitika mindennapjainak szerves része, amelynek egyetlen célja a jelenlegi kormánypárt hatalmának bebetonozása.
Szélsőjobbos báboktól a teljes kormányzati alárendelődésig
A kutatóközpont elemzése rámutat, hogy a Kreml európai politikai befolyásépítése több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza. Moszkva hagyományosan a szélsőjobboldali és olykor szélsőbaloldali pártok támogatásával igyekezett érvényesíteni az érdekeit a kontinensen – gondoljunk csak a francia Nemzeti Tömörülés (RN), a német AfD vagy az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) körüli visszatérő finanszírozási és befolyásolási botrányokra.
Magyarországon egy időben a Jobbik töltötte be ezt a hídfőállás-szerepet. Ennek leglátványosabb szimbóluma a párt egykori európai parlamenti képviselője, a „KGBélaként” elhíresült Kovács Béla volt, akit kémkedés és más bűncselekmények miatt végül jogerősen el is ítéltek. A Political Capital azonban emlékeztet egy kulcsfontosságú fordulatra: a 2010-es évek második felétől az Orbán-kormány olyannyira alárendelte magát az orosz érdekeknek, hogy Moszkvának már egyszerűen nem volt szüksége a Jobbikra a magyarországi politikai gépezetben.
A Kreml négy fegyvere Magyarország ellen
Az orosz választási beavatkozás és befolyásolás nem egyetlen misztikus csatornán zajlik. A kutatóintézet szerint Moszkva négy jól kitapintható eszközt használ Magyarországon: az energiafüggőséget, a kormányzati elit üzleti kapcsolatait, a titkosszolgálati tevékenységet, valamint az információs befolyásolást.
Az energiahordozókat az orosz vezetés hagyományosan geopolitikai fegyverként forgatja. Ezt Vlagyimir Putyin a napokban leplezetlenül a világ tudtára is adta, amikor egyértelművé tette: Oroszország csak azzal a feltétellel szállít továbbra is gázt Magyarországnak, ha hazánk vezetői „tartják magukat ahhoz a politikájukhoz, amelyet jelenleg is képviselnek”.
A fizikai zsaroláson túl a kiber- és hírszerzési fronton is drámai a helyzet. Magyarország az Európai Unió egyik legsebezhetőbb államává vált az orosz titkosszolgálati műveletekkel szemben. Ennek legkirívóbb példája az az eset, amikor kiderült: az orosz hackerek éveken keresztül szabadon grasszáltak a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium szerverein, és fértek hozzá bizalmas EU-s és NATO-s levelezésekhez – mindezt úgy, hogy a súlyos behatolásnak semmiféle diplomáciai vagy kormányzati következménye nem lett.
A „bot a küllők között”: miért pont Orbán?
A felületes szemlélő számára kérdés lehet, miért éri meg Oroszországnak ekkora energiát fektetni egy tízmilliós közép-európai ország belpolitikájába. A Political Capital válasza egyértelmű: Putyin számára sokkal fontosabb az Orbán-rezsim hatalmon tartása, mint a magyar miniszterelnök bármelyik nyugati szövetségeséé.
Az orosz elnök nagyhatalmi stratégiája ugyanis régóta nem a Nyugat katonai és gazdasági legyőzésére, hanem annak belső megosztására és megbénítására épül. Ebben a játszmában Orbán Viktor tökéletes partner. A magyar kormányfő belülről, uniós és NATO-tagként aktívan akadályozza saját szövetségi rendszerének működését, miközben maga is büszkén hivatkozik arra a szerepére, hogy ő a „bot a küllők között”. A Kreml számára ez a zavarkeltő képesség felbecsülhetetlen értékű – olyannyira, hogy a tavaszi választások közeledtével Moszkva vélhetően egyetlen beavatkozási eszközt sem hagy majd kihasználatlanul a status quo fenntartása érdekében.