A koronavírus-járvány kellős közepén, 2020-ban a kormányzat egy olyan átfogó egészségügyi reformtervet rendelt meg, amely alapjaiban rajzolta volna újra a hazai betegellátás térképét. A Pintér Sándor belügyminiszter megbízásából, 352 millió forintért készült el a Boston Consulting Group (BCG) 53 csomagból álló mesterterve, amely egészen mostanáig egy fiókban pihent. A HVG által megszerzett és cikksorozatban feldolgozott dokumentum hitelességét minisztériumi források is megerősítették.
A vaskos anyagból egyértelműen kiderül: a politikai vezetés pontosan tudta, milyen radikális lépésekre lenne szükség a rendszer megmentéséhez, a drasztikus kórházbezárások politikai kockázatát azonban sokáig nem vállalták a nyilvánosság előtt.
Radikális vágás a kórházak és szakrendelők számában
A kiszivárgott anyag legkényesebb pontja egyértelműen a fekvő- és járóbeteg-ellátás karcsúsítása. A BCG elemzői kíméletlen racionalizálást javasoltak: a tervezet szerint a 2019-ben működő 108 kórházból 2035-re mindössze 70 maradt volna meg, ami 35 százalékos intézménycsökkenést jelent. Ezzel párhuzamosan az aktív kórházi ágyak számát 41 ezerről 27 ezerre vágták volna vissza.
Még ennél is durvább beavatkozást terveztek a járóbeteg-ellátásban, ahol az 557 intézményből csupán 221 élte volna túl a reformot, ami 60 százalékos csökkenésnek felel meg.
Az új struktúra szigorú földrajzi logikát követett volna. Csak az 50 ezer lakosúnál nagyobb településeken tarthattak volna fenn fekvőbeteg-ellátó intézményt, amelyeknek ráadásul 30-60 percen belül elérhetőnek kellett lenniük a betegek számára. Megyénként egyetlen regionális kórház működött volna, míg Budapesten a jelenlegi széttagoltság helyett négy centrumkórház és hét helyi kórház alkotta volna az ellátás gerincét. A bezárásra ítélt intézményeket nem hagyták volna sorsukra: ezeket krónikus betegeket ellátó központokká, demensbetegek nappali intézményeivé vagy áldozatvédelmi menedékházakká alakították volna át.
Bár a dokumentumot eltitkolták, az elmúlt időszak kormányzati lépésein már tetten érhető a stratégia csendes megvalósítása. Ahogy arról a szaksajtó a közelmúltban többször is beszámolt, Pintér Sándor irányításával már megkezdődött a kórházi „elfekvő” ágyak fokozatos leválasztása és átirányítása a szociális szférába, ami kísértetiesen rímel a BCG 2020-as víziójára.
Osztrák bérszínvonal az alapellátásban
A reformerek pontosan látták, hogy az alapellátás megerősítése nélkül a rendszer pillanatokon belül összeomlik. A tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok problémáját drasztikus anyagi ösztönzőkkel kezelték volna: a háziorvosok jövedelmét azonnal 130–140 százalékkal emelték volna meg. A BCG elemzése ezt a lépést egyértelmű nemzetközi kontextusba helyezte:
„Ez az osztrák háziorvosi javadalmazás magyar vásárlóerőre korrigált értékének 75-80 százaléka”
A tanácsadók szerint ez a bérszint már érdemben megállította volna az orvosok elvándorlását. A tervezet a védőnői hálózatot is felforgatta volna: a hagyományos, területi alapú felosztás helyett a védőnőket közvetlenül a házi gyermekorvosokhoz rendelték volna a hatékonyabb kooperáció érdekében. Emellett szigorúbb ellenőrzés alá vonták volna a társadalombiztosítási járulékok beszedését és a gyógyszerfelírásokat, miközben nyíltan támogatták a magánegészségügy megerősítését és átláthatóbbá tételét is.
Miért maradt asztalfiókban a 270 milliárdos mesterterv?
A gigantikus átalakítás természetesen komoly pénzügyi forrásokat igényelt volna. A számítások szerint a reformok végrehajtása 2020 és 2026 között évente 230-270 milliárd forint pluszberuházást emésztett volna fel, amelynek egy részét az Európai Unió 2021–2027-es költségvetési ciklusának forrásaiból tervezték fedezni.
A menetrend rendkívül feszes volt: az első, kisebb lépéseket már 2021 őszére bevezették volna, a nagy strukturális átalakítások pedig 2022 nyarán – közvetlenül az akkori országgyűlési választások után – indultak volna el. Ha a kormány tartja magát a menetrendhez, 2035-re történelmi léptékű eredményeket érhettek volna el: a korai halandóság 30 százalékkal, a megelőzhető halálesetek száma pedig 37 százalékkal csökkent volna, miközben a magyarok egészségben eltöltött életéveinek száma 10 százalékkal nőhetett volna. A HVG minisztériumi forrásai szerint azonban a több tucat kórház és a több száz szakrendelő bezárásának politikai ára és a várható társadalmi ellenállás akkora volt, hogy a kormányzat végül a dokumentum mélyre süllyesztése mellett döntött.
