A kormány a lakhatási válságra hivatkozva próbálja élénkíteni az ingatlanpiacot és az építőipart különböző lakáscélú intézkedésekkel – például az államilag támogatott hitelekkel és az Otthon Start programmal. A Lakhatási Koalíció szerint azonban ezek az eszközök továbbra is elsősorban azokat segítik, akik anyagilag eleve jobb helyzetben vannak, miközben a valóban rászorulók kimaradnak a támogatási rendszerből.
Ez derült ki a Lakhatási Minimum keddi bemutatóján is, amelyet a 2026-os országgyűlési választásra frissítve hoztak nyilvánosságra. A szakpolitikai javaslatcsomagot a Városkutatás Kft., az Utcáról Lakásba! Egyesület, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont, a Habitat For Humanity Magyarország és az Utcajogász Egyesület szakértői állították össze.
Hiányzó szociális szempontok, torz állami gondolkodás
A koalíció képviselői szerint a lakhatás kérdése nem szociálpolitikai problémaként jelenik meg a kormányzati gondolkodásban, hanem elsősorban gazdaságélénkítő eszközként. Ezt így fogalmazták meg:
„A szociális, rászorultsági szempontok nem csak, hogy nem jelennek meg az állami intézkedésekben, de eleve nem is részei a lakhatással kapcsolatos kormányzati gondolkodásnak, az átgondolatlan intézkedések így hatalmas ingatlanár-emelkedéshez is vezettek.”
Álláspontjuk szerint a jelenlegi lakáspolitika nem kezeli rendszerszinten a lakhatási válságot, hanem tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket, miközben az ingatlanárak emelkedése egyre szélesebb társadalmi rétegek számára teszi elérhetetlenné a megfizethető lakhatást.
Rendszerszintű megoldásokat sürgetnek
A Lakhatási Minimum dokumentum 21 pontban foglalja össze azokat az intézkedéseket, amelyek szerintük valódi választ adhatnának a válságra. A hangsúly a szociálisan célzott, központilag finanszírozott lakáspolitikán, valamint a megfizethető lakhatás intézményrendszerének átfogó reformján van.
A javaslatcsomag központi elemei között szerepel a nonprofit lakásszektor kiépítése az önkormányzatokon kívüli szereplők bevonásával, a lakásállomány energetikai felújításának támogatása környezeti és megfizethetőségi okokból, valamint egy olyan kormányzati szerv létrehozása, amely átfogóan felelne a lakáspolitikáért.
Változások kellenek mind a jogban, mint az intézményekben
A dokumentum emellett jogi és intézményi reformokat is sürget: a lakhatás jogának alkotmányos rögzítését, a lakhatási diszkriminációt erősítő szabályozások megszüntetését, a kilakoltatási gyakorlat átalakítását, a magánbérleti szektor kiszámíthatóbbá tételét, valamint a hosszú távú lakáskiadás ösztönzését a rövid távú szálláshely-kiadással szemben.
A koalíció szerint mindehhez európai uniós források is bevonhatók, amelyeket kifejezetten lakáscélra kellene fordítani. Ezek azonban csak kiegészíthetik, nem helyettesíthetik a teljes körű, rendszerszintű állami felelősségvállalást, amely nélkül a lakhatási válság kezelése továbbra is csak részmegoldások szintjén marad.
