Sajnos szomorú hír rázta meg a kulturális életet: szerdán elhunyt Voith Ági Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész. A művésznőt nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, többek között Szabolcsban is rengetegen kedvelték.
A színházi világ és a közönség egyaránt gyászolja az ikonikus művésznőt.
A „renitens” lány, aki meghódította a színpadot
Voith Ági nem akárhonnan indult: a legendás Kossuth-díjas színésznő, Mészáros Ági leánya volt. Bár édesanyja féltette őt a pályától, Ági vérében volt a színház. Saját bevallása szerint világéletében „renitens” és lázadó volt – 1956-ban még az iskolából is kicsapták egy diákcsíny miatt, ami után Svájcban és Olaszországban tanult apácáknál.
A Színművészeti Főiskola elvégzése után azonnal a József Attila Színházhoz került, ahol Stephaniéként debütált A kaktusz virágában. Ez a szerep hozta meg számára az országos hírnevet, és itt vált elválaszthatatlanná a neve a könnyed, elegáns, mégis mélyen emberi humortól.
A Bodrogi-Voith jelenség: Barátság a sírig
A magyar színháztörténet egyik legkülönlegesebb kapcsolata volt az övék Bodrogi Gyulával. Bár több mint 40 éve külön utakon jártak – Ági évtizedek óta Döme Zsolt zeneszerző boldog párja volt –, hivatalosan sosem váltak el.
„A legjobb barátok voltunk” – mondta Bodrogi Gyula, aki ma reggel elsőként erősítette meg a fájdalmas hírt.
Közös duettjük, a Jamaicai trombitás ma is mindenki fülében ott cseng, és tökéletesen jelképezi azt az életigenlést, ami mindkettejüket jellemezte.
A befejezetlen mű
Kevesen tudják, de az utóbbi időben egy könyvön dolgozott, amelyben a családjáról és a színházi emlékeiről mesélt volna. Ezt az utolsó „szerepét” már nem tudta befejezni, de a filmjei (Linda, Szerencsés Dániel, Kártyaaffér hölgykörökben) és a számtalan színházi alakítása örökre velünk maradnak.
A közmédia és a színházak a napokban különműsorokkal tisztelegnek az emléke előtt. A József Attila Színház saját halottjának tekinti a művésznőt.
