Orbán Viktor a mai nemzetközi sajtótájékoztatóján így fogalmazott:
„A mi számításaink szerint ha nem vezettük volna be a családpolitikai intézkedéseinket, akkor ma 200 ezerrel kevesebb gyermek lenne Magyarországon. Hogyha egyszer valaha a jó Isten előtt számot kell adnom arról, hogy mit csináltam, akkor ezt fogom mentségemre felhozni első helyen.”
A kijelentés az elmúlt években a kormányzati kommunikáció egyik visszatérő eleme lett, mintha tényszerű, demográfiai adat volna. A probléma az, hogy ilyen értelemben vett „200 ezres születési többlet” nem létezik.
A szám nem légből kapott, de nem is azt jelenti, amit a kormány sugall. A HVG megpróbálta kiszámolni, mire alapozza azt a bemondását Orbán Viktor A legvalószínűbb magyarázat szerint a statisztikát teljesen kifacsarva állt elő az eredmény. A módszer lényege, hogy nem a ténylegesen megszületett gyerekeket számolták, hanem két szélső termékenységi adat közötti elméleti különbséget.
Mit mutat valójában a statisztika
A számítás alapja a teljes termékenységi arányszám, amely azt mutatja meg, hogy egy nő átlagosan hány gyermeket vállal élete során. A kormányzati érvelés mögött nagy valószínűséggel az áll, hogy
a 2010 utáni időszak legmagasabb termékenységi értékét, a 2021-es adatot állították szembe
a közelmúlt mélypontját jelentő 2011-es adattal,
majd azt feltételezték, hogy az összes köztes év végig a „legjobb” vagy épp a „legrosszabb” értéket hozta volna.
Ez azonban nem valódi demográfiai mérés, hanem egy elméleti különbség kiszámítása. A statisztika így nem azt mutatja meg, hogy ténylegesen hány gyerek született a családtámogatások miatt, hanem egy feltételezett forgatókönyvet, amelynek nincs közvetlen kapcsolata az egyéni döntésekhez.
Ráadásul még ez a kedvező mutató is újra romlani kezdett. A teljes termékenységi arányszám a 2021-es, 1,59-es csúcsról 1,31-re esett vissza, ami már alacsonyabb, mint a 2008–2009-es szint, és alig haladja meg a 2011-es történelmi mélypontot.
Demográfiai válság, politikától független trendek
A számok értelmezésénél fontos látni a tágabb összefüggéseket. Közép- és Kelet-Európában az elmúlt több mint hatvan évben nagyon hasonló mintázatot mutatott a gyerekvállalási kedv, függetlenül attól, hogy éppen milyen politikai vezetés volt hatalmon. Az egyes országok között legfeljebb időbeli eltolódások figyelhetők meg.
Magyarország esetében is ez történt: a termékenységi mutatók néhány év késéssel követték a régiós trendeket, ami optikailag kedvezőbbnek tűnhetett a 2010 utáni időszakban, de nem jelent valódi, tartós fordulatot.
Mindeközben a helyzet egyre súlyosabb. Magyarország népessége nemrég 9,5 millió fő alá csökkent, először 1952 óta, és nagy valószínűséggel 2025 lesz az első év, amikor a születések száma a 75 ezret sem éri el. Ez történelmi léptékben is mélypontnak számít.
A számok alapján így nem igazolható az az állítás, hogy a kormány intézkedései miatt több százezerrel több gyermek született volna. A demográfiai válság okai összetettek, hosszú távúak, és nem vezethetők vissza egyszerű politikai sikertörténetre.
