Ha a történelem során volt teljesen reménytelen, ugyanakkor a leghősiesebb felkelés, az biztosan a varsói gettó lakosságának 1943-as felkelése volt. És mégis, a nácik legyőzhetetlenségének mítosza újra komoly vereséget szenvedett még akkor is, ha végül a felkelés elbukott. Persze miként végződhetett volna, amikor a német hadvezetés 5-6000 katonát – ukrán, lett, litván fasiszták, lengyel rendőrök is voltak közöttük –, tíz tankot vetettek be a körülbelül 800 fős felkelőkkel szemben, akiknek csak pár ezer gyújtópalackjuk és gránátjuk, pár száz pisztolyuk, 25 géppisztolyuk, 10 géppuskájuk volt.
Gondoljanak csak bele, amikor a német SS-katonák 1943-ban megpróbáltak benyomulni a gettóba, napokon keresztül visszaverték őket a felkelők, és egészen május 16-ig büszkén lobogott az egyik, utolsó pillanatig védett házon a felkelők által kitűzött fehér-piros lengyel nemzeti és a Zsidó Katonai Unió kék-fehér zászlaja.
A varsói gettófelkelés elbukott. Az alig felfegyverzett és utánpótlást nélkülöző ellenállás teljes felszámolásával végződött, de nagy presztízsveszteséget és anyagi kárt okozott a náciknak. Mert ez volt az első tömeges megmozdulás a náci megszállás ellen Európában.
Heinrich Himmler SS-vezető 1942 októberében elrendelte a varsói gettó felszámolását és a munkaképes lakosok Lengyelország megszállt területe lublini kerületének kényszermunkatáboraiba szállítását. Mikor ez kiderült a gettó lakossága előtt is, az ott élők szervezkedni kezdtek.
Mordechaj Anielewicz 1942 decemberében létrehozta a Zsidó Harci Szervezetet (Zydowska Organizacja Bojowa, azaz a ZOB), amely nem menekülni, hanem otthonuk védelmében becsülettel meghalni készült. A Revizionista Párt egy másik ellenálló csoportot szervezett, a Zsidó Katonai Uniót (Zydowski Zwiazek Wojskowy, azaz a ZZW), és a kezdeti feszült viszonyt rövidesen felváltotta az együttműködés. Elkezdődtek a katonai kiképzések, és 1943 elejére a ZOB körülbelül 500, a ZZW pedig körülbelül 250 harcossal rendelkezett.
Amikor 1943. január 18-án SS-egységek hatoltak be a gettó területére, hogy 16 ezer munkást vigyenek Lublinba, egy csoport zsidó harcos pisztollyal felfegyverkezve beszivárgott a szállítási pontra küldött zsidók oszlopába, és egy előre megbeszélt jelre kitörtek a sorból, és megtámadták a német kísérőiket.
A legtöbb zsidó harcos meghalt a csatában, de a támadás sikeresen összezavarta a németeket, lehetőséget adva az oszlopokba rendezett zsidóknak a menekülésre. Ugyan a nácik elfogták a gettó 5000-6500 deportálásra kijelölt lakosát, ám a német vezérkar január 21-én úgy döntött, hogy felfüggesztik a további deportálásokat.
Pészach napján, 1943. április 19-én 850 jól felszerelt német katona berontott a gettóba, és szisztematikusan nekilátott a felszámolásának. A náci hadvezetés legnagyobb döbbenetére a támadást nemcsak visszaverték a felkelők, de napokon keresztül sikeresen óvták meg az SS-katonáktól a gettót és lakóit. Aztán a túlerő fokozatosan felmorzsolta az ellenállást. A nácik bosszúja borzalmas volt: az elfogott gettólakókat, megközelítőleg 7000 zsidót a treblinkai haláltáborba szállították és a gázkamrákban az érkezésük napján legyilkolták őket.
A teljes cikket a moszkvater.com oldalon olvashatja el mindenki.
