Lidice lett a meghatározó élmény, a második világháborús csehszlovák történelem nagy, hősies jelképe. A kis falu tragikus története sosem múló fájdalom a csehek lelkében, akik mindig is azt hangsúlyozták, hogy Csehszlovákia volt a náci agresszió első igazi áldozata, amit 1938-39-ben néhány politikai döntéssel egyszerűen eltűntettek a térképről.
Egy biztos, a cseh ellenállás számára a birodalmi helytartóhelyettes, Reinhard Heydrich, a cseh részek valódi ura, ideális célpontnak bizonyult, hogy a likvidálásával olyan tettet hajtsanak végre, amire a világ felfigyel. Ám arra ők sem számíthattak, hogy a német megtorlás összességében 1500 áldozatot követelt majd, és Lidicében elrettentésül agyonlőttek 198 férfit, míg 195 asszonyt és 98 gyereket elhurcoltak koncentrációs táborokba.
De miért pont ezt a települést szemelték ki a nácik? Nos, a falucska lakóinak számonkérése eredetileg
Horst Böhmétől, a Kladno ipari városában székelő cseh- és morvaországi SD-vezetőtől származott – 1945-ben Karl-Hermann Frankot végezték ki az áldozatók családtagjainak jelenlétében, mint aki elrendelte a mészárlást –, aki meg volt arról győződve, hogy a merénylőkhöz igenis köze van Lidicének.
Holott a lakosság abszolút nem foglalkozott a politikával, a világban zajló eseményekkel, csak élte mindennapi életét, ráadásul a legtöbbjük azt sem tudta, ki az a Reinhard Heydrich. Sőt, arról sem volt tudomásuk, hogy az SS-Obergruppenführer elleni merénylet végrehajtói, Jan Kubiš és Jozef Gabčík kicsodák egyáltalán.
A Heydrich elleni merényletet a brit titkosszolgálat kezdte el megszervezni. A hosszas előkészítést követően a cseh partizánok 1942. május 27-én egy hajtűkanyarban nyitottak tüzet a Prága környéki szállásáról irodájába tartó Heydrich nyitott kocsijára, majd kézigránátot dobtak rá. A támadás következtében a birodalmi helytartó június 4-én belehalt sérüléseibe.
Hitler dührohamot kapott Heydrich halálhírétől, és azonnal elrendelte, hogy aki segít a tetteseknek a szökésben, vagy csak valamilyen tudomása van a kilétükről, és mindezt nem jelenti, azt a családjával együtt agyon kell lőni. Már a merénylet másnapján, 1942. május 28-án a fekete egyenruhás SS- és Gestapo ügynökök géppel írt névlistákat lobogtatva.
Kordonnal körülvették a falut, és megkezdték a házkutatást, majd kis idő múltán letartóztattak nyolc férfit és hét nőt a Stribny és a Horak családokból, akiket később senki nem látott viszont. Ekkor úgy tűnt, a nácik bosszúhadjáratának vége. Hatalmasat tévedtek, ugyanis az egyik merényletben részt vevő partizán egy napig a faluban bujkált, és ez Böhme tudomására jutott.
És ez lett a falu halálos ítélete, június 9-én – Heydrich berlini állami temetésének napján – este egy osztagnyi biztonsági rendőr Max Rostock SS-Haupsturmführer vezetésével visszatért. A kis település lakóit arra utasították, hogy irataikkal, ruhákkal és háromnapi élelemmel felszerelkezve gyülekezzenek a főtéren, majd szétválasztották a férfiakat, a nőket és a gyerekeket. Másnap pedig végrehajtották a Führer parancsát, gondosan ügyelve arra, hogy senki se menekülhessen el. Lidicét földig lerombolták és teljesen felégették.
A nácik még az emlékét is el akarták törölni a falunak, így a következő napokban a telekkönyvi kivonatból a község nevét is eltávolították. Ennek ellenére a mészárlásnak volt utóélete is. Egyrészt 1946-ban a falut újból felépítették, és a település azóta is a náci rémtettek jelképe. Másrészt a háború után 17 gyermeket találtak meg különböző német családoknál, és őket visszajuttatták a rokonaikhoz.
Harmadrészt kiderült, hogy Lidice egyetlen férfi lakója életben maradt, de ő is csak azért, mert azon a bizonyos, június 10-i napon éppen börtönbüntetését töltötte. A mészárlás után fél évvel később szabadult, ekkor tudta meg, már nincs hova és nincs kihez hazamennie...
A teljes cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.
