A keresztény vallás legfelemelőbb ünnepéhez érkezik el Húsvétkor. Ma, azaz Nagycsütörtökön délelőtt a katolikus egyház székesegyházaiban az úgynevezett krizmaszentelési misén a püspökök megszentelik az olajat, amelyet kereszteléskor, bérmáláskor, pap-, illetve templomszenteléskor és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak.
A Szent Péter-bazilikában bemutatott nagycsütörtöki misén Ferenc pápa és paptársai a hagyomány szerint ezen a misén megújították papi fogadalmukat. A katolikus egyházfő a Szentbeszédében - többször eltérve az előre megírt szövegtől - a Jézus halála előtti napokról beszélt, hangoztatva, hogy a kereszt Jézus egész életét végigkísérte. Példaként említette Heródest és a szent család menekülését: a mai világban számos családnak ugyanígy kell száműzetésbe mennie hazáját elhagyva. Úgy vélte, a kereszt mindig jelen volt és jelen van ma is az emberiség történetében, ahogyan az emberek egyéni életében is, ahogyan - tette hozzá - a "keresztre feszítők" sem csupán Jézus korában fordultak elő.
Az esti liturgiában felidézik az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását. Az utolsó vacsora az első szentmise és az oltáriszentség alapításának ünnepe. Ezen a vacsorán hangzott el a jézusi parancs, hogy "szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket" – és ez a tanítás különösen időszerű a mai világban. A szertartás része a lábmosás, ezzel Krisztus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán "a legalantasabb munkát vállalva", megmosta a tanítványok lábát. Idén a jelenlegi egészségügyi helyzet miatt a lábmosás szertartása a legtöbb helyen elmarad.
Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér, a pap fehér miseruhát visel, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A Glória bevezető sorai után a templomok csengői és harangjai elhallgatnak – a néphagyomány szerint a harangok Rómába mennek – és csak a nagyszombat esti, húsvéti feltámadási szertartáson szólalnak meg újra.
Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi a szentmise végén az oltárfosztás. A terítőt és a díszeket eltávolítják az oltárról, az oltáriszentséget pedig a pap egy mellékoltárhoz viszi. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.
