A török hadsereg a múlt hét elején, április 18-án indította meg legújabb hadjáratát az észak-iraki Duhok tartományban, a Törökországgal határos hegyvidéken rejtőzködő kurd szeparatisták, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveresei ellen.
A légicsapásokkal megtámogatott szárazföldi offenzíva a délkelet-anatóliai kurd területek autonómiájáért évtizedek óta fegyverrel küzdő, Ankara által terrorszervezetként nyilvántartott PKK harcosok ellen rutinfeladattá vált az utóbbi évek során a török fegyveres erők számára.
A török hadsereg északi-iraki ismétlődő megjelenése, a behatolásukkal együtt járó harci cselekmények megítélése ugyanakkor egyre vitatottabb Irakban. S nem csupán az iraki kurd autonóm tartomány területén, melyet a Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) működtet.
A jelenlegi hadművelet során a törökök megfigyelőhálózatok kiépítésén munkálkodnak, bázisokat igyekeznek kiépíteni, hogy monitorozhassák a területet – mondta el Sardar Aziz az Al Jazeera pánarab hírportálnak. Az elemző megítélése szerint Törökország ezúttal azt tervezi, hadserege marad Észak-Irakban.
Recep Tayyip Erdogan török elnök bejelentette a támadás elrendelésével egyidejűleg, hogy a bagdadi kormányzat is együttműködik Ankarával az akció során. Ehhez képest az iraki kormány nem csak visszautasította Erdogan állítását, de élesen el is ítélte az észak iraki török intervenciót. Ennek nyomatékosításaként bekérették a török nagykövetet is a bagdadi külügyminisztériumba.
Törökország folyamatosan katonai beavatkozásokat eszközöl országunkban, melyek nélkülöznek minden jogi alapot vagy bárminemű megállapodást országaink között, melyek feljogosítanák őket erre – jelentette ki Ahmed al-Sahaf, az iraki külügyminisztérium szóvivője.
Ankara az ENSZ alapokmánya 51. cikkére hivatkozik, mely szerint önvédelemből hajtja végre ezeket az akciókat, a nemzetközi jog szerint ugyanakkor erre nincs jogalapja hivatalos iraki jóváhagyás hiányában – tette hozzá.
Törökország igen aktív a közel-keleti térségben: igyekszik növelni befolyását Irakban és Szíriában is. Igaz ez a kaukázusi térségre is, ahol ezirányú törekvései élesen ütköznek Oroszország érdekeivel. Ankara Ukrajna-poltikája sem egyértelmű: a harcmezőn igen sikeres Bayraktar drónokkal látta el a kijevi kormányt, ugyanakkor Oroszországgal is jó kapcsolatokat ápol.
Törökország nagy értékű, légvédelmi eszközök beszerzésére vonatkozó üzletet kötött Moszkvával NATO-tagállamként, s a török diplomácia igen aktívan próbál közvetíteni az Ukrajnában háborúban álló felek között is. Meglehet, Erdogan elnök sikeres külpolitikai manőverekkel, esetenként katonai akciókkal igyekszik elterelni a hazai közvélemény figyelmét a belpolitikai problémákról, a török gazdaság válságos helyzetéről, s az ezekből fakadó, egyre növekvő elégedetlenségről.
