Olaszországban megállt az élet, és a gyászhangulatot hamar felváltotta a düh, miután a négyszeres világbajnok válogatott drámai tizenegyespárbajban alulmaradt Bosznia-Hercegovinával szemben. Ezzel eldőlt: az Azzurri sorozatban harmadszor (2018 és 2022 után 2026-ban is) lemarad a futballvilág legnagyobb eseményéről. Ami egykor elképzelhetetlen volt, az mára rideg valósággá vált: egy egész generáció nő fel úgy Itáliában, hogy nem látta hazája csapatát világbajnoki mérkőzésen játszani.
Gravina vs. Abodi: Felelősség vagy rendszerhiba?
A kiesést követően azonnal egymásnak feszült a sportpolitikai elit. Andrea Abodi sportminiszter nem kertelt: véleménye szerint a kudarcért az Olasz Labdarúgó Szövetségnek (FIGC) és elnökének, Gabriele Gravinának kell vállalnia a felelősséget. Abodi „tisztességtelennek” nevezte, hogy a szövetség elnöke az állami támogatás hiányára mutogat ahelyett, hogy benyújtaná a lemondását.
„Objektíven nézve tisztességtelennek tartom, hogy valaki hárítsa a felelősséget a harmadik egymást követő vb-kudarc után, miközben intézményi hiányosságokra mutogat” – fogalmazott a miniszter.
Gabriele Gravina azonban egyelőre nem tágít. A 2018 óta hivatalban lévő elnök szerint a probléma strukturális, és „állami segítségre” van szükség a megújuláshoz. Bár a közvélemény és a kormánykoalíció (Lega, Fratelli d’Italia) is a távozását követeli, Gravina bizalmáról biztosította a szövetségi kapitányt, Gennaro Gattusót, és a jövő heti válságülésre halasztotta a személyi döntéseket.
A mélyrepülés számokban
Olaszország dicső múltja és jelene közötti szakadékot jól mutatják a statisztikák. A 2006-os világbajnoki cím óta a válogatott gyakorlatilag eltűnt a vb-k térképéről.
Az olasz futball mélyrepülése statisztikailag is mellbevágó, ha az utolsó két évtizedet nézzük. A csúcspontot 2006 jelentette, amikor az Azzurri világbajnok lett, ez volt az utolsó valódi menetelésük. Ezt követően azonban megkezdődött a lejtmenet: 2010-ben és 2014-ben még kijutottak a tornára, de mindkétszer óriási csalódást keltve már a csoportkörben kiestek.
A valódi fekete korszak azonban az utóbbi nyolc év:
-
2018-ban Svédország ejtette ki őket a pótselejtezőn, így nem jutottak ki.
-
2022-ben Észak-Macedónia okozott sokkot, ami újabb távolmaradást jelentett.
-
Most, 2026-ban pedig Bosznia-Hercegovina tette teljessé a tragédiát, így az olaszok zsinórban harmadszor is lemaradnak a világbajnokságról.
Reformot követel a politika
A kiesés híre az olasz parlament alsóháza elé is eljutott, ahol „elfogadhatatlan szégyenként” hivatkoztak a történtekre. A politikai pártok radikális változtatásokat sürgetnek, amelyek alapjaiban forgathatják fel a Serie A és az utánpótlás világát:
-
Légiósok korlátozása: Szigorítanák a bajnokságban szereplő külföldi játékosok számát, hogy több játéklehetőséghez jussanak a fiatal olasz tehetségek.
-
Utánpótlás-reform: Teljesen új alapokra helyeznék a nevelési rendszert, mivel a kritikusok szerint a jelenlegi „merítési lehetőség” nem elegendő a nemzetközi elit szintjéhez.
-
Személyi csere: A sportminiszter szerint a FIGC teljes vezetésének távoznia kell a hiteles újrakezdéshez.
Gennaro Gattuso a vereség után megtörten nyilatkozott, kiemelve, hogy a 40. perctől tíz emberrel játszva is mindent megtettek a pályán, de a szerencse a büntetőpárbajban a bosnyákok mellé állt. A kérdés már csak az, hogy a jövő heti tanácsülésen Gravina képes lesz-e megtartani a székét, vagy a politikai nyomás végleg pontot tesz az elnöksége végére.
