Kovács Ákos a Mandiner legújabb podcastjában fejtette ki lesújtó véleményét a hazai könnyűzene legfelkapottabb fiatal csillagairól. A Kossuth-díjas zenész szerint a mai huszonévesek bálványainak dalai sem zeneileg, sem szövegileg nem hordoznak értéket, pusztán az „elegem van” életérzést lovagolják meg.
A zenei generációváltás és a kortárs popzene megítélése mindig hálás és megosztó téma, különösen, ha egy olyan évtizedes múltra visszatekintő előadó mond véleményt a jelenlegi rekorderekről, mint Kovács Ákos. A zenész a Mandiner Maxima nevű podcastműsorában vendégeskedett, ahol a közélet, a világpolitika és a társadalmi folyamatok mellett a legújabb zenei trendek is terítékre kerültek. Ákos elárulta: a gyerekei révén ő sem tudja teljesen függetleníteni magát az aktuális slágerektől, de sokszor értetlenül és „borzadva hallgatja” napjaink legsikeresebb előadóit.
„Az egyik a szöveg, a másik meg a zene” – ami hiányzik
A műsorvezető, Szalai Zoltán felvetésére Ákos külön is kitért az elmúlt évek két legmeghatározóbb, tömegeket mozgató hazai előadójára, Azahriah-ra és Beton.Hofi-ra. A Kossuth-díjas énekes kifejtette, hogy szerinte a két sztár hangzása lényegében „tök egyforma”, és bár próbálta, nem igazán találta meg a dalaikban a művészi esszenciát.
Hogy jobban megértse a jelenséget, Ákos egy ponton zenésztársával, Madarász Gáborral ült le kielemezni a fiatalok munkásságát. Céljuk az volt, hogy megfejtsék, mi a titka azoknak a videóklipeknek, amelyek kivétel nélkül több tízmilliós nézettségnél járnak a YouTube-on. A kísérlet azonban a jelek szerint nem hozott szakmai elismerést:
„Megnéztünk öt klipet, azt hiszem, harmincmilliós nézettség alatt egy klip se volt. Tehát ezek nagyon sikeres dolgok. És Isten látja lelkemet, én tényleg nem irigylem a sikert senkitől, nekem nagyon kijutott a jóból, meg eleve más lelki alkatú ember vagyok. És hát Madikám legalább olyan bambán nézett, mint én, és akkor azt mondta: »Ákos, én nem tudom, ez mitől működik, de két dolog biztos nem szerepel az okok között: az egyik a szöveg, a másik meg a zene«.”
Protestdalok egy elkényelmesedett generációnak
Miközben Baukó Attila (Azahriah) történelmet írva háromszor is megtöltötte a Puskás Arénát, Schwarcz Ádám (Beton.Hofi) pedig az MVM Dome-ban és a Budapest Parkban ad rendre teltházas koncerteket, Ákos úgy látja, a sikerük kulcsa nem a hagyományos értelemben vett művészi értékben, hanem a generációs életérzés megragadásában rejlik. A zenész szerint a mai popslágerek valójában klasszikus protestdalok.
„Ezek protestdalok. A kívülállást, az elegem van életérzést fogalmazzák meg, de igazából nem szólnak semmiről”
– jelentette ki a podcastban. Elismerte ugyanakkor, hogy a felkapott számokban megjelenő felszínes témák – a szakítás, a kiábrándultság, a bulizás – láthatóan mélyen rezonálnak a mai huszonévesekkel. Hozzátette, hogy ha a fiatalok ebben jól érzik magukat, és ez nyújt nekik kapaszkodót az „élet dzsungelén keresztül”, akkor megvan a létjogosultsága annak az útnak, amit maguknak tapostak ki.
A kihalófélben lévő művészi felelősség
Az interjú végén Ákos éles kontrasztot húzott a kortárs trendek és a saját, illetve az általa is képviselt alkotói hitvallás közé. Hangsúlyozta, hogy bár a szórakoztatóipar jelenlegi irányvonala merőben más, mindig szükség lesz azokra a művészekre, akik egy klasszikusabb, mélyebb felelősségvállalást képviselnek a színpadon.
Bár saját bevallása szerint ez a fajta alkotói attitűd ma már egyértelműen kihalófélben lévő műfaj, ő továbbra is azok közé a kevesek közé szeretne tartozni, akik tartják a lelket a közönségben. Mint mondta, számára a legfontosabb mérce mindig is az marad, hogy olyan igénnyel írja meg a szövegeit, amelyeket évekkel vagy évtizedekkel később is teljes mellszélességgel vállalni tud.
