Módosítani akarja a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt a kormány, amelyet a szociális ágazat szakmai szervezete elfogadhatatlannak tart. A szakemberek szerint a módosítással a kormány saját felelősségét próbálja csökkenteni a szociális ellátásban, és még inkább kivonulhat a finanszírozásából, közben pedig a hozzátartozókra is terhelheti az ellátási díjakat.
A Szabad Európának nyilatkozó szociálpolitikusok szerint a tervezetre két jelző illik a legjobban: rémisztő és megdöbbentő. A 1993. évi III. törvény 2. §-a helyett az új elképzelés szerint az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős, ám ha erre nem képes, akkor abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni. Majd az önkormányzatok, a karitatív szervezetek jönnek a sorban, és ha senki sem képes segíteni, akkor következhet az állam.
A tervezett törvénymódosítás meglehetősen furcsa, ugyanis a kormányok a saját feladataikat szokták törvénybe iktatni a szociális ellátás terén, nem pedig azt, hogy mi a hozzátartozók feladata. A kormány nemrég nyújtotta be egy salátatörvénybe rejtve a szociális törvény módosítási javaslatát.
Szikra Dorottya szociálpolitikus szerint azzal, hogy a változtatásokat törvényben rögzítik, azért rémisztő, mert ezt a rugalmasan működő gyakorlatot teljesen merevvé teszi, és megadja azt a lehetőséget, hogy megvonják a támogatást attól, akinél majd valaki úgy találja, hogy a családja nem segít megfelelően.
Nagyon fontos, hogy a társadalom perifériájára sodródott embereken segítsünk Fotó: Freepik
„Ki fog erről dönteni? Ki az, aki veszi magának a bátorságot, és dönt ilyen helyzetekben? Az állam ezekkel a mondatokkal megadja saját magának a lehetőséget, hogy ne segítsen, ha úgy találja, hogy ez megoldható családon belül” – fogalmazott a szakember.
Ráadásul a szakmai szervezetek ugyan megkapták előre a módosítások egy részét a kormánytól, de ez a kifogásolt rész, pont a legkritikusabb, amely sorrendet állít fel, hiányzott belőle – mondta a Szabad Európának Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) elnöke. A sokak által kritizált szakaszról csak akkor szereztek tudomást, amikor benyújtották az Országgyűlésnek.
Mint mondta, az eddigi törvény szövegében is szerepelt, hogy a szociális ellátás feltételeit az egyének, a családok, a közösségek és az önkormányzatok segítségével biztosítja az állam, most viszont ezt jelentősen átalakította a kormányzat, és műveleti sorrendet hozott létre – tette hozzá.
Ezzel az a gond szerinte, hogy nagyon sok olyan szociális probléma van, amelyben az egyén csak a probléma hordozója, de nem annak forrása. Például a leszakadó térségekben nem azért nincs az embereknek munkájuk, mert nem hajlandók dolgozni, hanem a gazdasági környezet nem teszi lehetővé. Ha egy ilyen helyzetben az egyénre hárítják a felelősséget, az nagyon súlyos hiba, teljesen téves megközelítés – jelentette ki Meleg Sándor.
Ha valaki súlyos megpróbáltatásokat követően alkoholistává válik, közös segítséggel akár ki is húzható a bajból Fotó: Freepik
Az SZMME elnöke szerint a törvénytervezetben nagyon erősen megjelenik az egyén önhibája is. Amikor az egyén nem azt csinálja, amire az ellátórendszer utasítja, akkor azt mondhatják, hogy nem együttműködő, oldja meg a problémáját, ahogy tudja, és nem kap segítséget, tehát az egyén hibáztatása is felerősödhet a módosítás nyomán. Az egyik fő kérdés, hogy ki dönti majd, el, hogy az egyén megtett-e mindent a saját szociális biztonságáért, vagy a családja megtett-e mindent, ki mérlegeli, hogy az államnak hol kell belépnie.
Farkas Zsombor szociálpolitikus szerint sem meglepő fejlemény, hogy az állam egyre kevésbé akar felelősséget vállalni a szegény és kiszolgáltatott emberekért. Véleménye szerint a kormánynak az lehet a szándéka a módosítással, hogy tovább szűkítse a szociális kiadásokat; most lesz jogszabályi alapja annak, hogy nem nyújtanak segítséget, amit akár önhibára is visszavezethetnek.
