A biztosító már megint nem fizetett – aligha van olyan ember, aki legalább egy ismerősétől ne hallotta volna ezt a mondatot, pedig az esetek többségében elkerülhető lenne a probléma. Főleg akkor, ha jó a szerződés, és az ügyfél kellő tájékoztatást kapott a biztosításközvetítőtől, akkor egy esetlegesen bekövetkező káreseménynél sem érheti hátrány a biztosítottat.
Ráadásul a közhiedelemben elterjedt tévhitek miatt sokan egyáltalán nem veszik komolyan a biztosításokat, mondván, ha baj van, akkor sem kapnak majd egy forintot sem, pedig ez egyáltalán nem igaz: a biztosító többnyire abban az esetben nem fizet, ha az ügyfél vagy a biztosításközvetítő hibázott valahol, ugyanis a biztosító korántsem vállal minden kockázatra biztosítási fedezetet.
Peremiczki István biztosítási szakértő a 10perc.hu kérdésére elmondta, hogy rengetegen már a szerződés megkötésekor rossz adatokat adnak meg, így nem a valós értéken biztosítják a vagyontárgyaikat.
„Az úgynevezett újrapótlási értéknél jellemzően az emberek spórolás miatt adnak meg alacsonyabb összegeket, hogy ne kelljen akkora díjat fizetniük, de ilyenkor a kártérítés is arányos, ez a biztosító törvény adta lehetősége. A helytelenül megadott értékelési mód és az alacsonyabb biztosítási összegek megadásakor a helyreállítást önhibánkból nem tudjuk annyiból megvalósítani, mint amennyit a biztosító fizet részünkre” – közölte.
Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a megfelelően megállapított biztosítási összeggel (beleértve az értékváltozások nyomon követését és bejelentését) és az értékkövetéssel válik kivédhetővé az alulbiztosítottság. A biztosító az alulbiztosítottság mértékét az értékelési mód figyelembevételével határozza meg.
Hozzátette, létezik felülbiztosítás is, de ez nem vezethet semmilyen esetben sem meggazdagodáshoz. A biztosító mindig reális értéket néz, de csak a valós értéket és a felülbiztosításból származó díjtöbbletet fizeti vissza.
Szerződéskötéskor fontos ügyelni arra, hogy az értékek jók legyenek, és minden információt megadjunk a biztosítónak. Lakásbiztosításnál például fontos megemlíteni, hogy az ingatlan lakatlan-e, hogy kik laknak benne, üzemel-e vállalkozás benne, és ha igen, akkor milyen, mert többek között ezek is befolyásoló tényezők.
Ha már megtörtént a baj, a kárbejelentést sem szabad összecsapni. Jó, ha tudjuk, hogy a kár felfedezésétől számítva általában két munkanapon belül meg kell tennünk a kárbejelentést, amit úgy kell megfogalmazni, hogy ne tudjon belekötni a biztosító.
„Ne legyenek benne olyan kétes félmondatok, amiket félre tudnak érteni. Érdemes tanácsadó segítségét kérni a kárrendezésnél, hogy a beküldött dokumentum szakszerű legyen. Egy-egy hiba miatt ugyanis nagyon elhúzódhat a kárrendezés, de nem egy esetben félre is siklik az egész” – tette hozzá a szakember.
Például, ha nem adjuk meg jól a kár összegét, és csak a végén derül ki, hogy a helyreállítás jóval drágább, azt a biztosító nem nézi jó szemmel. Fotókat is mindig ajánlott készíteni, mert a biztosító minden esetben azt nézi, hogy a káresemény hihető-e, történhetett-e úgy. És mivel néha a leglehetetlenebb helyzetek is előfordulnak, csak képi dokumentációval lehet ezeket alátámasztani.
Figyelem! A biztosító emellett minden esetben elvárja a kárenyhítést is, vagyis az arról való gondoskodást, hogy nagyobb kár ne keletkezhessen. Ez a biztosított kötelezettsége, ezért is fontosak a korábban készített képek és videók.
„Egy jó szerződéshez kapcsolódó feltétel általában több tíz oldalas, amit az átlagember nem olvas el, de a mai világban már átfutni sincs nagyon ideje. A biztosítási szakértő feladata, hogy olyan modulszerű szerződéscsomagot állítson össze, amely megfelel az ügyfél egyedi igényeinek. Mindig van egy alapfedezet, ezt lehet kiegészíteni a legkülönbözőbb extrákkal” – magyarázta Peremiczki István, aki hozzátette, csak hiteles és tapasztalt biztosítási szakértőt kérjen fel mindenki a feladatra, aki naprakész információval rendelkezik a piaccal kapcsolatban.
