Magyarországon már az 1500-as években is választottak ezen az ünnepen uralkodót, és bár a szólás úgy tartja, hogy a pünkösdi királyság rövid, azért a pár napos uralkodása igencsak eseménydúsan telik. A pünkösdi király hivatalos a falu minden mulatságába, ünnepségére hivatalos. Ugyanakkor a helyiek állják a számláját a kocsmában, és még a lovát és marháját is őrzik helyette. Persze ha kerékpárral megy, minthogy az elmúlt években ez már szokássá vált, szereznek ehhez is vagyonőrt! A jó borból többet is kell kóstolni.
Persze már a középkorban is tudták őseink, hogy a király mit sem ér asszony nélkül, így csakhamar kialakult a pünkösdi királyné megválasztásának szokása is. Nógrádban ők ketten és a falu fiatalsága házról házra jártak pünkösdkor, énekelnek, táncolnak, és remélik, hogy szívesen fogadják őket. Mindezért az ott lakók fizetnek, méghozzá étellel és itallal kínálják.
A Dunántúlon nem ez a pünkösdölés, hanem a pünkösdi királynéjárás szokása terjedt el. Itt öt lány járt házról házra, közülük a legkisebb volt a királyné, akit szépen felöltöztettek, és fölé baldachinszerűen kendőt tartottak. Énekük végén felemelték a kis királynét, és azt kívánták a háziaknak, hogy a kenderük és kukoricájuk nőjön magasra. Ez most be is jöhet, hiszen napok óta esik! Ha nem fogadják őket szívesen, akkor a kis leány leguggolt, jelezve, hogy annak a gazdának ne legyen jó termése. Így gyakorlatilag rontást küld a házra.
A Délvidéken úgy tartják, hogyha ekkor jó idő van, akkor jó bor lesz. A pünkösdi eső viszont rosszat jelent. Főleg azoknak a fiataloknak, akik egy másik pünkösdi szokásnak, a ladikázásnak akarnak hódolni. A legény ugyanis pünkösdkor díszes evezőt ajándékoz a kiválasztott lánynak, akivel aztán egy zöld ágakkal feldíszített csónakkal mennek ladikázni. A légyotthoz viszont javasolt a jó idő, úgyhogy talán ők voltak, akik kitalálták, hogy pünkösdkor átok az eső.
