A nyári időszámítás – melynek ötletét Benjamin Franklin vetette fel először, 1784-ben, a világítási költségek csökkentése érdekében – jelenleg a világ több mint száz országában egységesen elfogadott rendszer, amellyel a helyi időt tavasztól egy órával előre állítják a helyi időzóna idejéhez képest. A rendszer lényege, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje - általában a reggel hét és az este tíz óra közötti periódus - megközelítően egybeesik a természetes világosság idejével, akkor kevesebb mesterséges megvilágításra, ezzel kevesebb energiára van szükség.
A Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. tájékoztatása szerint évek óta mérik és elemzik az óraátállítás körüli napok fogyasztási adatait. Ezekből úgy becsülhető, hogy az óraátállítással évente egy közepes, Eger méretű magyar város éves fogyasztásának megfelelő mennyiségű áram spórolható meg. A megtakarítás pontos mértékét nem lehet meghatározni, ez akkor lenne lehetséges, ha a nyári időszámításra áttéréskor minden évben ugyanolyan időjárási, gazdasági körülmények lennének.
Az Európai Bizottság korábbi döntésének megfelelően a tagállamok önállóan dönthetnek, hogy melyik időzónát választják, a nyárit, vagy a csillagászatit. Akik az utóbbit választják, azok 2021. október 31-én visszaállítják majd az órákat, a többiek maradnak a nyári időszámításnál. A világon elsőként 1916. április 30-án, a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása érdekében, míg Európában 1996-tól egységesítették a rendszert.
