Egy izraeli, olasz és orosz kutatókból álló csoport meglepő elmélettel állt elő, miszerint a gyapjas mamutok kihalásában nagy szerepe lehetett a jégkorszak végeztével gyorsan növekedésnek induló növényzetnek – írta a HáziPatika.
A gyapjas mamutok a pleisztocén korszakban éltek, és nagyjából tízezer évvel ezelőtt pusztultak ki. Az Oroszország északkeleti partjainál fekvő Vrangel-szigeten egy kisebb populáció még néhány ezer évig fennmaradt, ám végül ők is kihaltak négyezer évvel ezelőtt. A jelenlegi tudományos nézet szerint a mamutok kihalását a beltenyészet, az emberi vadászat és a növényzet változása idézte elő. A kutatók azonban még mindig vitatkoznak arról, hogy e tényezők milyen mértékben járultak hozzá a faj kihalásához.
Egy új tanulmány, amely az Earth History and Biodiversity című folyóiratban jelent meg, a növények szerepére hívja fel a figyelmet. A szerzők elmélete szerint a jégkorszak végét követően a növényzet gyors növekedésnek indult, ami a levegőben szálló pollenek mennyiségének növekedéséhez vezetett. Ez a magas pollenkoncentráció allergiás reakciókat válthatott ki a mamutok egy részénél. A kialakuló szénanátha megzavarhatta az állatok szaglását, ami nehezítette számukra az egymással való kommunikációt. A kutatók szerint a pollenek negatívan befolyásolták a mamutok táplálékkeresését, szaporodását, vándorlását és még a ragadozók elleni védekezésben is problémákat okozhattak.
A nemzetközi kutatócsoport következtetéseit paleontológiai leletek alapján vonta le. A kutatók a mamutok megkövesedett ürülékében, úgynevezett korpolitokban, IgE antitesteket – a szénanátha jeleit – keresték, és találtak is rá utaló nyomokat. Emellett potenciálisan allergén növények maradványaira is rábukkantak. A szerzők szerint ez az első tanulmány, amely ilyen irányú vizsgálati eredményekkel szolgál.
