A vőfélykedés, a pásztortudás, a hadházi lapos káposzta termesztése és a tamburazene hagyománya új elemeként került fel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, amelyet a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum jelentett be - közölte a 24.hu.
A vőfélykedés a magyar kultúra élő hagyománya, amely a házasságkötés szokásaihoz kötődik, és több évszázados múltra tekint vissza.
A pásztortudás a Bakony és Balaton vidékén különösen gazdag, magában foglalja a legeltető állattartás, a népi természetismeret, valamint a hagyományos viseletek és pásztoreszközök készítésének tudását. A hadházi lapos káposzta, mint a Hajdúhadház környékén elterjedt intenzív kertgazdálkodás öröksége, a tájfajták közé tartozik, míg a tamburazene a magyar kultúra szerves részét képezi, gazdag történettel és hagyománnyal bírva. Az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzésére vonatkozó nemzetközi egyezménye alapján a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum koordinálja a hazai örökségvédelmi feladatokat, biztosítva ezzel a hagyományok megőrzését és népszerűsítését.
A vőfélykedés élő hagyománya a magyar kultúra jellegzetes eleme, amely a 18. századtól napjainkig folyamatosan megújul. A népi kultúrában a házasságkötés szokásköréhez kapcsolódó esküvői és lakodalmi tisztségviselő versekkel irányítja a szertartásokat, köszöntőkkel emeli az életforduló rítusának ünnepélyességét, vezényli a lakodalmi étkezések rendjét és tréfás versekkel, játékokkal, énekekkel, valamint táncos szokáselemekkel szórakoztatja a násznépet.
A Bakony és Balaton vidékének kulturális öröksége a legeltető állattartás és a pásztorok hozzá kapcsolódó tudásában is megnyilvánul. Ez a külterjes legeltetéshez szükséges hagyományos ökológiai tudást, népi természetismeretet, a viseletek használatát, és a pásztoreszközök elkészítésének ismeretét foglalja magában. Ezen kívül, a hagyomány magában foglalja a gasztronómiát, a régi betyár- és pásztortörténetek, mesék ismeretét, valamint a legelőválasztást, az állatgyógyítást és az állatgondozást is.
A hadházi lapos káposzta termesztésének és feldolgozásának hagyománya a Hajdúhadház és környékéhez kötődő intenzív kertgazdálkodás örökségét képviseli. A hadházi káposzta, egy laposfejű, vékonylevelű tájfajta, gasztronómiai jelentősége az ízletes fejszerkezetének köszönhető. A káposztás ételek, valamint a hagyományos eljárással savanyított káposzta Hadházon nemcsak eladásra, hanem rendszeres fogyasztásra is terem. Frissen és savanyított formában számos élelmiszer alapját képezi, mint például a töltött káposzta, amely régóta megélhetést biztosít a településen élők számára.
A tamburazene hagyománya szintén gazdag és sokszínű. A tambura, a lantfélék családjába tartozó hosszú nyakú, kistestű pengetős hangszer, a kultúránkba perzsa-arab eredetű változata érkezett, valószínűleg délszláv közvetítéssel a 16-17. században. A bourdonhangzást képviselő hangszer találkozik a magyar többszólamú, „cigányzenekari” harmonizált játékmóddal, amelynek következményeként, főként magyar származású hangszerkészítők fejlesztőmunkájának hála, alakulnak ki a tamburacsalád hangszerei a prímtamburától a tamburabőgőig. A hangszer megszületése a kultúrák egymást gazdagító találkozását képviseli, és a „magyarrá vált hangszereket” a szerb és horvát közösségek is a sajátjuknak tekintik.
A szellemi kulturális örökség eddig 52 elemet tartalmazó nemzeti jegyzékére 2024-ben újonnan felkerült örökségelemeket a szentendrei Skanzenben hirdették ki október 17-én, a szellemi kulturális örökség nemzetközi napján. Az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezmény állami feladatainak szakmai koordinálását a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága végzi, amely azonosítja és nyilvántartja az állam területén található örökségelemeket. A szellemi kulturális örökségek teljes listája a szellemikulturalisorokseg.hu-n tekinthető meg.
