33 évvel ezelőtt válhatott valóra mindaz, amiért a márciusi ifjak és a pesti srácok annak idején küzdöttek. 1989. június 16-án Magyarország és a világban élő valamennyi magyar újratemette méltatlanul eltemetett halottaikat, mert az nem járja, hogy a végtisztesség ne illesse meg azokat, akikkel véresen és kegyetlenül leszámolt a kommunista diktatúra, még akkor sem, ha egykor közéjük tartoztak.
Ezen a napon fejet hajtunk a bátorság, a türelem és a bölcsesség eszméi előtt. Ugyanis 1956 a bátorságot, az 1956. november 4. és 1989. június 16. közötti időszak a türelmet jelentette, 1989 júniusában pedig bölcsnek kellett lenni.
Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc törvényes miniszterelnökét és mártírtársait - Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét - 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában.
