Franciaország még mindig nem tért magához Jean-Paul Belmondo halálhírétől, ám arról már megszületett a döntés hogy csütörtökön állami gyászszertartáson, a párizsi Invalidusok udvarában búcsúztatja el Emmanuel Macron államfő a 88 éves korában meghalt színészóriást. Belmondo temetése péntek délelőtt lesz, előtte 11 órakor a Saint-Germain des Prés templomban tartják a gyászmisét.
A Time magazin 1964-ben a modern Franciaország jelképeként határozta meg Jean-Paul Belmondót. A trikolór, a cognac csupán másodlagos szimbólumai voltak az országnak akkoriban a nagy presztízsű amerikai magazin rangsora alapján. Az ország imázsát a kávéházi pulpituson csoszogó fiatal színész jelenítette meg.
A sármos gengszter karaktert megtestesítő Belmondo Párizs egy jómódú külső negyedében, Neuilly-sur-Seine-ben nőtt fel egy híres szobrász, Paul Belmondo fiaként. Az 1933-ban született korszakos zseni rossz tanuló volt iskolás évei alatt, melyek részben egybeestek Párizs német megszállásával.
Tehetséges bokszoló volt ugyanakkor, rövid amatőr bokszolói karrierje során három alkalommal is az első menetben ütötte ki soros ellenfelét a ringben. A filmes szakmára a Drámai Művészetek Konzervatóriuma készítette fel, első filmjét 1957-ben forgatták Gyalog, lovon, négy keréken címmel. A komédia nem aratott osztatlan sikert sem a szakmában, sem a közönség körében.
Jean-Luc Godard krimije, az 1960-as Kifulladásig – mely a francia új hullám és az egyetemes filmművészet meghatározó alkotása is egyben – azonban már berobbantotta az addig szinte teljesen ismeretlen hősünk karrierjét. Belmondo egy útszéli rendőrgyilkosságot elkövető pitiáner autótolvajt személyesített meg a filmben.
Az alkotás pillanatok alatt a csúcsra repítette Belmondót: versengtek érte a legjobb filmrendezők: Godard, Truffaut, Alain Resnais, Louis Malle és Jean-Pierre Melville. Truffaut egyenesen nemzedéke legkomplettebb európai színészeként írta le őt.
Jean-Paul Belmondo több mint 90 filmben szerepelt életében, melyeknek közel fele a ’60-as években készült. A 24.hu összeállítása alapján ezek közül kiemelendő Az áruló (1962) Melville rendezésében, a Riói kaland (1964), melyben partnere Francoise Dorléac, Catherine Deneuve fiatalon tragikus körülmények között elhunyt nővére volt.
Vagy a Bolond Pierrot (1965) szintén Godard rendezésével, mely a Kifulladásig-hoz hasonlóan ugyancsak a francia új hullám emblematikus alkotásává vált. A film minden korabeli kulturális hatást magába olvaszt a pop arttól a musicalig. Belmondo énekesi képességeire is fény derül az alkotás tengerparti duett jelenetében.
A Francois Truffaut által rendezett A Mississippi szirénjében (1969) Catherine Deneuve oldalán találjuk Belmondót, ahol korábbi filmjeitől eltérően nem magabiztos, határozott férfit, hanem egy bizonytalan, neurotikus karaktert jelenít meg, akivel a Deneuve által megformált femme fatale (a Végzet Asszonya) bármit megtehet. A főhős, Louis végül a gyilkosságtól sem riad vissza szerelme kedvéért.
Az 1970-ben forgatott Borsalino egy gengszterfilm, melyben a francia filmtörténet két óriása: az angyali arcú Delon és a bevert orrú Belmondo játsszák a fő szerepeket. Az alkotás két valóban létező marseille-i gengszter történetét dolgozza fel. Delon és Belmondo úgy összevesztek forgatás közben, hogy vitájuk később pereskedésbe torkollott. Ez volt az a film, melyet a BBC1 1997-ben megszakított sugárzás közben, mikor bemondták Diana hercegnő tragikus halálhírét.
A profi (1981) igazi kémfilm, melyben Belmondo titkosügynököt alakít. A franciák előbb gyilkossággal bízzák meg, később azonban meggondolják magukat, így nemkívánatossá válik a személye. A drámai végkifejlethez Ennio Morricone szívszorító dallamai biztosítják a hátteret. A film arról is nevezetes, hogy kaszkadőrjeleneteit Belmondo maga hajtotta végre.
Az 1995-ös Nyomorultak a francia irodalom legnagyobb remekének, Victor Hugo korszakalkotó regényének 20. századi adaptációja. A történetet a 20. századba helyezve hősünk kiöregedett bokszolóként zsidókat menekít. A regény szereplői sorra elevenednek meg a filmben, a képzelet és a valóság pedig egyre inkább összemosódik.
Miután megismeri Jean Valjean életútját, új példaképe arra ösztönzi a film főszereplőjét, hogy a börtönt hátrahagyva az igazság nevében maga is bosszút állhasson. Claude Lelouch filmje a II. világháborúról is korrajzot ad. Az alkotás a Golden Globe-on elnyerte a legjobb külföldi film díját.
Belmondót a francia film tette azzá, amivé lett. A ’60-as évek közepén átruccant két film erejéig az Államokba is. azonban az ott forgatott angol nyelvű alkotások hamar a feledés homályába merültek: Párizs lángokban áll? (1966) illetve Casino Royale (1967).
Élete alkonyán, 2016-ban a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díjjal tüntette ki életműve elismeréseként. Mindig előre tekintek. Soha nem gondolok a múltra – mondta el az őt kérdező riportereknek Velencében..
A korszakalkotó filmes zseni kétszer nősült, mindkét házassága válással végződött – írja a France24. Négy gyermeke született, a legfiatalabb 2003-ban, a művész 70 éves korában. Idősebb lánya, Patricia egy tűzvészben 1994-ben életét vesztette. Az idős filmművészt 2001-ben szélütés érte, mely negatív hatással volt későbbi beszédkészségére. Jean-Paul Belmondo 88 évet élt, párizsi otthonában érte a halál.
