A szocialista Kuba megteremtésének kezdetei 1959-ig nyúlnak vissza, mikor is a Fidel Castro vezette forradalom megdöntötte Fulgencio Batista zsarnoki rendszerét a szigetországban. A legendás parancsnokból államférfivé avanzsáló Fidel Castro közel öt évtizeden át volt Kuba megkérdőjelezhetetlen vezetője. Betegsége okán részlegesen 2008-ban, illetve teljes mértékben 2011-ben ruházta át hatalmát öccsére, korábbi harcostársára, Raul Castróra.
Ma már Raul Castro is 90. életévét tapossa, így elkerülhetetlenné vált a politikai utódlás kérdésének rendezése. Bár a leköszönő veterán pártelnök, korábbi államfő egyelőre nem nevezte meg utódját a Kommunista Párt élén, minden jel szerint a 60 éves Miguel Diaz-Canel követheti őt ebben a tisztségben is. Diaz-Canel, aki egy másik, már a forradalom után született generáció vezéralakja, 2018-ban váltotta Raul Castrót az államfői székben. Tekintettel arra, hogy a tisztségek átruházása a Castro-testvérek között is két lépcsőben zajlott le, valószínűsíthető, hogy ugyanez a procedúra ismétlődik meg ezúttal is. Az egypártrendszerű Kubában a főhatalom letéteményese a Kommunista Párt első embere.
A szocialista Kuba megteremtésének kezdetei 1959-ig nyúlnak vissza, mikor is a Fidel Castro vezette forradalom megdöntötte Fulgencio Batista zsarnoki rendszerét a szigetországban Fotó: BBC
Raul Castro nyugdíjba vonulása egy korszak lezárását is jelenti egyben: hat évtized után a jövőben már nem a Castro-klán valamely tagja dönt majd az ország sorsát meghatározó stratégiai kérdésekben. A hatalomváltásra nehéz időkben kerül sor: nagyon sok kubai bizonytalan, aggódó a jövő kilátásaival kapcsolatban. Diaz-Canel a gazdasági nyitás elkötelezett híve – anélkül, hogy mindez érintené az egypártrendszert, azaz a kommunista párt kizárólagos hatalmát a döntési, irányítási jogkörökben a 700 ezer pártaktivista országában.
A pandémia, a fájdalmas pénzügyi reformok, a Trump-adminisztráció által bevezetett, az ország életét megkeserítő szigorító intézkedések együttesen igen súlyos csapást mértek a kubai gazdaságra, mely brutális mértékben, 11 százalékkal zsugorodott a tavalyi évben. A turizmus összeomlása, a devizaátutalások elmaradása padlóra küldte az országot: élelmiszerhiány lépett fel, a szupermarketek előtt hosszú sorok kígyóznak. Ismét beköszöntek az 1990-es évek elején, a Szovjetunió összeomlásakor tapasztalt állapotok a szigetországban.
Diaz Canel és Raul Castro Fotó: AFP
Egyre nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, ami nem szokványos egy bő fél évszázados kommunista múltra visszatekintő országban. Gazdasági, társadalmi reformokra van szükség, ebben egyetértés van Kubában. Az általános közvélekedés szerint a Castro-fivérek által fémjelzett történelmi generáció Kuba élén túl lassúnak bizonyult a gazdasági nyitás tekintetében.
Diaz-Canel már idén januárban hozzálátott az ország megreformálásához. Lépéseket tett a kettős valutarendszer felszámolása érdekében, ajtót nyitott a magánvállalkozások további elterjedése, kiterjesztése irányába. (A magánszektor kubai térnyeréséről korábban itt írtunk részletesebben.) Cél a külföldi befektetések Kubába vonzása is, melynek érdekében a jogi környezet átalakítása is napirenden van.
A duális valutarendszer megszüntetése ugyanakkor inflációgerjesztő intézkedés is egyben, mely a fogyasztói árak, a bérek és a nyugdíjak átértékelését vonja maga után – mondta el Stéphane Witkowski Kuba-szakértő a France 24 hírcsatornának.
Gazdasági, társadalmi reformokra van szükség, ebben egyetértés van Kubában Fotó: freepik.com
Az új vezetői generációnak számos kihívással kell szembenéznie a három évtized óta nem tapasztalt súlyú gazdasági válság közepette. Az életszínvonal jelentős romlása paradox módon az internet penetráció kubai kiépülésével párhuzamosan következett be. 2018 végén ugyanis megérkezett az országba a mobil internetszolgáltatás a 3G-n keresztül. Az ezt megelőzően a globális internethálózathoz csak minimális mértékben kapcsolódó Kubában az internet országos megjelenése a népakarat kifejezése iránti igény megnövekedését hozta magával.
A kubaiak egyre inkább hallatni akarják hangjukat, igényeiket utcai demonstrációk formájában juttatják kifejezésre. Az új típusú szerveződésekben, melyek Kubában korábban elképzelhetetlenek lettek volna, természetesen kiemelt szerep jut a közösségi média platformoknak. A Kommunista Párt új vezetésének így a közösségi média „felforgató tevékenysége” hatásaival is számolnia kell a jövő stratégiai intézkedéseinek kidolgozása során. Az ország és a társadalom vezetésének feladata ugyanis a jövőben is rájuk hárul a Karib-tengeri szigeten.
Havanna ismét a lehetőségek városa lehet, ha kitör a demokrácia Kubában Fotó: freepik.com
A párt éléről távozó Raul Castro tehát átadja a vezetést a kubai kommunisták új, a forradalom után született generációjának. Mikor az ezt megelőző, 2016-os pártkongresszus során politikai szerepvállalása utáni életéről kérdezték, azt válaszolta: unokáival szeretne sok időt tölteni nyugdíjas éveiben. Emellett pedig könyveket fog olvasni, csakúgy, mint a „történelmi nemzedék” más tagjai.
Mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy Fidel Castro öccse teljesen eltűnjön a kubai politika színpadáról – fejtette ki véleményét Carlos Alzugaray korábbi diplomata az Agence France-Presse-nek. Fidel Castro is része maradt lemondása után a politikai életnek tanácsadóként, egyfajta „bölcs emberként” – hangsúlyozta Alzugaray. Teng Hsziao-ping, az egykori kínai reformer politikus is igényt formált nyugdíjas éveiben a vele való rendszeres konzultációkra a fontos döntések meghozatala előtt. Mindig az övé volt az utolsó szó.
