A február 1-én puccsal hatalomra került katonai junta polgári ellenzéke bejelentette egy nemzeti egységkormány megalapítását, melyben egykori törvényhozók, etnikai kisebbségi csoportok képviselői, valamint a rezsim ellen kibontakozott országos tüntetéshullám prominens személyiségei is helyet kaptak. A nyilatkozat felolvasásáról készült videófelvételt a Közvélemény Hangja Televízió nevű ellenzéki médium tette közzé Facebook oldalán.
A következő posztban megnevezték a nemzeti egységkormány 15 vezető tisztségviselőjét, köztük U Win Myint egykori köztársasági elnököt és Aung San Suu Kyi-t, aki nem hivatalos kormányfő szerepét töltötte be a katonai hatalomátvételt megelőzően. Mindketten korábbi posztjukat foglalják el újra. A miniszterek névsorát is tartalmazza a nyilatkozat a védelmi minisztertől a belügyminiszterig és a Nemzetközi Együttműködés Minisztériumának felállításáról is beszámol. Az új minisztérium élére Dr Sasa kerül, aki egyúttal a kormányszóvivői feladatokat is ellátja majd. Rá kiemelt szerep hárulhat abból kifolyólag is, hogy a Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi jelenleg is házi őrizetben van, politikai tevékenysége így erősen korlátozott.
Min Ko Naing veterán demokrácia-párti aktivista, aki a nyilatkozatot felolvasta, kijelentette, hogy a nemzeti egységkormány prioritása az emberek akaratának képviselete lesz. Nagy áldozatokat kell hoznunk, gyökerestől próbáljuk kiküszöbölni a vészt, mondta, utalva a juntára.
A puccs nem várt lehetőséget teremtett a számos etnikai lázadó csoport számára, hogy egyesítsék erőiket a bamar etnikumhoz tartozó többséggel, mely a korábbiakban kevés megértést tanúsított az etnikai kisebbségek követelései vonatkozásában. A közös ellenség, a junta gyilkos hadserege, a Tatmadaw elleni összefogás szükségessége azonban mára egységfrontba tömörítette az etnikailag rendkívül sokszínű délkelet-ázsiai ország lakosságát.
A most megalakult, a lehető legszélesebb társadalmi összefogású támogatottsággal bíró nemzeti egységkormány prioritása az emberek akaratának képviselete lesz Fotó: MTI/MTVA
Mianmarban 133 hivatalosan elismert nemzeti kisebbség létezik, mellettük pedig vannak el nem ismert kisebbségek is, melyek közül a muszlim rohingyák a legismertebbek. Az egykor több milliós lélekszámú, az ország nyugati határvidékén évszázadokkal ezelőtt megtelepült rohingyákat a katonai rezsim soha nem tekintette burmaiaknak, s ellenük – mint idegen elemekre a nemzet testében – hosszú ideje tartó irtóhadjáratot folytat. A 2017-ben kezdődött katonai műveletek során rohingya települések százait perzselte fel a Tatmadaw, legyilkolva azokat, akik nem voltak hajlandóak elhagyni az országot. Az UNICEF nyilvántartása szerint mintegy 1,2 millió rohingya volt kénytelen a szomszédos Bangladesben menedéket kérni, több százezren azonban még ma is Mianmarban élnek, dacolva a junta kegyetlen hadseregével.
A bamar többség Mianmar 57 milliós lakosságának mintegy 80 százalékát adja, az ország központi fekvésű, sík területein élnek. A nemzeti kisebbségeknek – melyek közül a kachinok, a chinek, a shanok és a karenek a legjelentősebbek – mindezidáig marginalizált szerepet szánt csupán az ország domináns etnikuma. Az etnikai kisebbségek közül számosan Mianmar határmenti, hegyvidéki régióiban élnek, mely szintén szerepet játszott abban, hogy szavuk nem nyomott sokat a latban a döntéshozatal során a korábbiakban.
Az etnikai csoportok a junta uralmát egy évtizedre megtörő Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi kormányára is inkább ellenségként tekintettek mint barátként. Fő követelésük az ország föderalista átszervezése, melyben bizonyos fokú önkormányzatisággal rendelkezhetnének. Suu Kyi asszony és pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért egyszer már felajánlotta ezt számukra választási támogatásukért cserébe, mindebből azonban vajmi kevés valósult meg a gyakorlatban. A bamar többség tett nekünk ilyen irányú ígéreteket többször is, ám ezek soha nem materializálódtak – mondta el Khu Oo Reh, a Karenni Nemzeti Progresszív Párt képviselője az AFP hírügynökségnek.
A rendőrök előtt térdepelő apáca azt kéri, inkább őt lőjjék le, ne pedig a gyerekeket Fotó: Twitter/theguardian
Mindebben most elmozdulás körvonalazódik: a junta ellen harcoló, etnikai alapon szerveződő fegyveres csoportok, melyekre a többségi társadalom a nemzeti egység létrejöttének nehezékeként tekintett, egyesítik erőiket a bamarokkal. Március végén számos etnikai lázadó csoport deklarálta, hogy csatlakozik a junta ellenes országos tüntetéssorozathoz. Emellett toborzó kampányokat indítottak a fiatalok körében, kérve őket, hogy csatlakozzanak hozzájuk a junta megdöntése érdekében. Sok nagyvárosi és vidéki fiatal hagyja hátra családját napjainkban belépve a rezsim ellen harcolók osztagaiba. A gerillák több hetes kiképzést biztosítanak számukra.
A lázadó fegyveres csoportok között a karen és a kachin osztagok töltenek be vezető szerepet. Egy a Kachin Függetlenségi Hadsereghez csatlakozott önkéntes, Zau Tu a Frontier nevű angol nyelvű újságnak elmondta: az elmúlt hetekben kachinok és más nemzetiségűek tucatjai léptek be a haderőhöz. Az új rekruták többsége a 20-as, 30-as éveiben jár, 20-30 százalékuk nő. A junta elleni fegyveres harcra elkötelezett fiatalok úgy érzik, a gerillák között nagyobb biztonságban vannak, mint otthonaikban. Becslések szerint mintegy 80 ezer – számos csoportra oszló, területileg elkülönülő – lázadó fegyveres állhat szemben jelenleg a Tatmadaw 400 ezer főt számláló jól felszerelt, harcedzett katonájával.
A legfrissebb kimutatások szerint a hadsereg katonái 712 embert lőttek le a február elseje óta tartó megmozdulásokban Fotó: MTI/MTVA
Mindeközben a nagyvárosokban a pacifista tüntetéssorozatként indult tiltakozó akciók radikalizálódása figyelhető meg általánosságban, mondta el Bénédicte Brac de la Perriére etnológus a France 24 hírcsatornának. Az utcákon leginkább azok maradtak napjainkra, akik városi gerilla hadviselésre tértek át maguk által készített, rögtönzött fegyverekkel. Velük szemben a biztonsági erők éles lőszert használva reagálnak. Ezért van sok halálos áldozat a demonstrálók körében: a legfrissebb kimutatások szerint 712-en vesztették életüket február elseje óta.
Az ország történetében példátlan nemzeti összefogás, az etnikai kisebbségek képviselőit is magába foglaló árnyékkormány létrejötte, a bamar többségi társadalom és a gerillacsoportok egymásra találása jó alapot szolgáltathat Mianmar későbbi föderalista átszervezéséhez. Új alkotmányt is kaphatna az ország, mely biztosítaná a számtalan etnikai csoport kisebbségi jogait. Hét évtizede várnak erre. Mindennek azonban előfeltétele a junta uralmának megdöntése, ami embert próbáló feladatnak ígérkezik.
