A választási hajrába fordulva a kormánypárt láthatóan mindent egyetlen lapra tett fel: a kampány fókuszába szinte kizárólag Ukrajna és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök került. Bár a „Zelenszkij vagy Orbán” narratíva mozgósító ereje a kormánypárti táborban vitathatatlan, a stratégia mögött húzódó politikai veszélyek soha nem látott mértékűek. Török Gábor politológus a 24.hu Törökülés című műsorában arra figyelmeztetett: a Fidesz olyan geopolitikai aknaföldre lépett, ahol a korábbi, jól bejáratott kampánygépezet könnyen csődöt mondhat.
Kiszámíthatatlan ellenfél a megszokott bábok helyett
Az elmúlt évtizedben a kormánypárt mesterien építette fel a politikai ellenfeleit. Legyen szó a migrációs válságról, Soros Györgyről vagy éppen a „brüsszeli bürokratákról”, ezek a szereplők a hazai belpolitikában leginkább passzív, könnyen formálható, arc nélküli fenyegetésként funkcionáltak. Ezzel szemben a szomszédban zajló háború és az ukrán vezetés egy nagyon is valóságos, aktív tényező.
A Fidesz az elkövetkező, március 15-ei békemenetet is kifejezetten erre a konfliktusra hegyezte ki. A miniszterelnök személyes felhívása egyértelműen kijelöli a frontvonalat:
„Most vasárnap mutassuk meg Zelenszkij elnöknek, hogy Magyarországot nem lehet zsarolni és fenyegetni!”
Török Gábor elemzése szerint azonban ezzel a retorikával a kormányzat kiengedte a kezéből az irányítást. Míg egy plakátkampány üzeneteit Budapesten patikamérlegen lehet kimérni, a kijevi döntéshozókat nem kötik a magyar belpolitika szabályai.
Kicsúszott az irányítás a kormánypárt kezéből
A politológus rávilágított, hogy az ukránellenes narratíva már nem csupán kommunikációs fogás, hanem kőkemény gazdasági és diplomáciai következményekkel járó konfliktus. Ennek legélesebb példája a Barátság kőolajvezeték körüli, egyre mérgesedő feszültség, amely rávilágít hazánk fizikai kiszolgáltatottságára.
Török a műsorban így fogalmazta meg a helyzet fonákságát:
„Mert mi van most a Barátság kőolajvezetékkel? Ki tudja, hogy az ukránok hogyan fognak dönteni. Nem a Fidesz befolyásolja azt, hogy mi történik. (…) A dolog most nehezen összerakható. Korábban nem volt nehezen összerakható, hogy úristen, jönnek a migránsok majd valamikor, és ezért építettünk egy kerítést, ami majd megvéd ettől, az ellenfél meg le akarja bontani. Ezt simán lehet kezelni mindaddig, amíg aztán tényleg nem indul meg az áramlat. Ugyanez a Soros Györggyel való háború, a Brüsszellel való háború. Azért ezekben teljesen más politikai ellenfél volt, mint Ukrajna, ez jól látszik.”
A szakértő szavai arra utalnak, hogy amíg a korábbi kampányok egy jövőbeli, absztrakt veszély elhárítására épültek, addig az olajcsapok elzárása vagy egy határmenti diplomáciai krízis azonnal, a jelenben érezteti a hatását a magyar gazdaságon.
Bumerángként üthet vissza a háborús retorika
A kampány finiséhez közeledve a legnagyobb kérdés az marad, hogy a feszültség folyamatos fokozása mennyi új szavazót képes az urnákhoz vinni. Török Gábor szerint kifejezetten kétséges, hogy a Zelenszkijből kiprovokált, sokszor indulatos ukrán reakciók végül a kormánypárt konyhájára hozzák-e a várt hasznot.
Egy háborúban álló, a túléléséért küzdő ország vezetőjének nyilatkozatai teljességgel kiszámíthatatlanok. A kormánypárti kampánystábok hiába próbálják előre modellezni a politikai hasznot, egyetlen váratlan kijevi döntés vagy nemzetközi visszhangot kiváltó ukrán mondat pillanatok alatt boríthatja a felépített stratégiát. A magyar vezetés tehát úgy ment bele a választási küzdelembe, hogy a kampány egyik legfőbb mozgatórugójának irányítását lényegében átadta egy külföldi államfőnek.
