Az Európai Unió minden tagállamától elvárja a nyugdíjrendszerének közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatóságát. Egyszerűbben mondva: minden tagállamnak választ kell adnia arra, hogyan kezeli most és a jövőben a radikális mértékben növekvő létszámú időskorú népesség, azaz a nyugdíjak finanszírozásának problémáját.
Így az sem meglepő, hogy a magyar kormánynak azzal kapcsolatban is kellett vállalásokat tennie az Unió felé, hogy az úgynevezett helyreállítási terv keretében megreformálja a hazai nyugdíjrendszert. Stagnáló vagy csökkenő létszámú járulékfizetők (azaz munkavállalók) befizetéseiből kell finanszírozni a stabilan növekvő létszámú és átlagosan egyre hosszabb ideig élő nyugdíjjogosultak számára a nyugdíjakat.
A Bankmonitor szakértői szerint a magyar helyzet speciális vonása, hogy az MNB adatai szerint a magyar nyugdíjasok bevételeinek mintegy 90%-a az állami nyugdíjból származik, tehát túlságosan is csak egy lábon állunk a nyugdíjak esetében! Mindössze 3-4%-ot tesz ki a kiegészítő lehetőségek súlya (önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, NYESZ).
Ezzel szemben az OECD-országok esetében csak átlagosan 58% az állami nyugdíj súlya, míg 18% a kiegészítő pilléreké (vállalati nyugdíj, stb.) Ezért nálunk különösen fontos, hogy az államnak megalapozott válaszai, teljesíthető tervei legyenek a problémára.
A magyar nyugdíjasok bevételeinek mintegy 90%-a az állami nyugdíjból származik Fotó: Freepik
Az Európai Bizottság szakembere szerint a magyar nyugdíjkiadások a GDP mintegy 8%-ának megfelelő 2019-es értékről 2070-re jelentősen, a GDP 12%-a fölé emelkednek, és ez hosszútávon magas fenntarthatósági kockázatokat jelez. Magyarán kérdéses, hogy hogyan és miből fogja a magyar társadalombiztosítás tartósan fedezni a nyugdíjkiadásokat.
Egy független nemzetközi szakértőgárda jelentést készít a magyar nyugdíjrendszer közép- és hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságáról, és konkrét szakpolitikai javaslatokat készít. Ennek figyelembevételével a kormány a nyugdíjrendszer módosítására vonatkozó szakpolitikai javaslatcsomagot dolgoz ki, amit részletes hatásvizsgálat és törvényalkotási javaslat követ. A nyugdíjrendszert módosító jogszabály hatálybalépésének határideje 2025. március 31.
A nyugdíjasok közötti jövedelmi egyenlőtlenségek problémájának kezelése mellett olyan konkrét szakpolitikai javaslatok kidolgozása a cél, melyek a munkával töltött életszakasz hosszának növelését ösztönzik. Ilyen lehet a tényleges nyugdíjkorhatár emelése és a korai nyugdíjba vonulás szankcionálása, valamint a törvényes nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz való kötése.
A tényleges nyugdíjkorhatár itthon a Nők40 korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetősége miatt értelmezendő. Ez azt jelenti, hogy hiába 65 év mindkét nem számára a törvényes nyugdíjkorhatár, az arra jogosulttá váló nők tipikusan a 61-62. életévük környékén kérik kedvezményes nyugdíjazásukat.
A 65 éves nyugdíjkorhatárunkkal jelenleg az EU középmezőnyében vagyunk, hiszen 12 tagállamban ma ennél alacsonyabb ez a küszöb. Lengyelországban, Ausztriában, Horvátországban és Romániában csak a hölgyekre vonatkozik alacsonyabb korhatár, míg a Balti államokban, Csehországban, Finnországban, Bulgáriában, Máltán és persze Franciaországban mindkét nem korábban vonulhat nyugdíjba.
Összességében kijelenthető, hogy az EU majdnem minden olyan tagállamában tervezik a nyugdíjkorhatár emelését, ahol az nem éri el a 65 évet, s ezzel párhuzamos szándék, hogy a nőkre és a férfiakra azonos életkori határ legyen érvényes. A jelenleg ismert legmagasabb terv: Olaszországban 2050-től 69 év 9 hónapra nő a nyugdíjkorhatár!
Gyorsabban nőtt a magyar nyugdíjkorhatár, mint a korhatár betöltésekor várható további élettartam Magyarországon Fotó: Pixabay
Viszonylag új jelenség, hogy a jövőbeni korhatár-emelési terveket jellemzően a 60 vagy 65 éves életkorban várható további élettartam alakulásától teszik függővé. A 27 EU-tagállamból 13-ban már be is vezették ezt a megoldást, köztük van Svédország, Hollandia, Finnország, Dánia, Ciprus, Észtország, Olaszország, Portugália, Szlovákia, Csehország és Bulgária. Ezt javasolja az EU Magyarország számára is a 2025-re vállalt nyugdíjreform egyik érdemi tényezőjeként.
Mire számíthatunk itthon, vajon emelkedik vagy nem a nyugdíjkorhatár? A határozott válasz erre jelenleg csak az lehet, hogy nem tudjuk. Az biztos, hogy a 2022-ben lezárult emelési ciklussal (a minden újonnan nyugdíjba vonuló számára egységes 65 éves korhatárral) gyorsabban nőtt a magyar nyugdíjkorhatár, mint a korhatár betöltésekor várható további élettartam Magyarországon.
Mivel a halálozási adataink európai összehasonlításban (is) meglehetősen elszomorítóak (pl. várható élettartam születéskor és 65 éves életkorban), a logika azt mondja, hogy belátható időn belül nincs szükség további emelésre. Ez akkor jöhetne csak szóba, ha a magyar lakosság híresen nem jó egészségi állapota radikális javulásnak indulna, ám ennek kevés esélyét látjuk jelenleg.
