Hosszú évek pereskedésére tehet pontot az az ítélet, amit a Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma mondott ki, miszerint nem kötelezhetőek a pedagógusok ellenszolgáltatás nélkül túlmunkát vállalni, és az ügyeletet rendelkezésre állásként, míg a helyettesítést rendkívüli munkaidőnek kell tekinteni. Az ezért járó pénzt három évre visszamenőleg kell kifizetni a tanárok, tanítók és oktatók részére.
A bíróság kimondta többek között, hogy a négy napon belül elrendelt eseti helyettesítéseket rendkívüli munkaidőként kell nyilvántartani, és a jogszabályok értelmében a helyettesítésre járó illetményen felül a Munka törvénykönyve szerinti ötvenszázalékos bérpótlék jár neki, tehát összesen az óradíj 150 százaléka. A helyettesítésekre rendelkezésre állást ügyeletként kell elszámolni, ezért negyvenszázalékos bérpótlékkal tartozik a munkáltató.
A négy napon belül elrendelt helyettesítést a rendelet szerinti eseti helyettesítés mintájára munkaidő-beosztáson túli, rendkívüli munkaidőnek kell minősíteni, amelyért szintén jár az illetmény fölött az ötvenszázalékos bérpótlék. Azaz senkit sem lehet ingyen munkavégzésre kötelezni. Ha az ítélet jogerőre emelkedik, akkor az államnak kell a kifizetéshez kellő összegről gondoskodnia a munkáltatók számára.
