Sajnos, már sokadszor bizonyosodik be, hogy sem a távoli – Puskás és az Aranycsapat –, sem pedig a közeli múltból – nyári Európa-bajnokság – nem lehet megélni, már ami a magyar labdarúgást illeti. Válogatottunk a valóban kimagasló teljesítménnyel lejátszott kontinenstorna csoportmeccseit követően sajnos ismételten kezdte elhinni, hogy ott a helye a legjobbak között a nemzetközi futballban.
Nos, ismételten rá kell döbbennie mindenkinek arra, hogy a fogadkozáson, a na majd most megmutatomon kívül sok minden másra is szükség lenne ahhoz, hogy például 1986 után ismét kijussunk egy világbajnokságra. Ugyanis hiába csak 5 fordulót játszott le a csapat, már most kihúzhatjuk a tervek közül a katari vb-részvételt.
Mindezt egy olyan csoportban, ahol valljuk meg, Anglián kívül nincs igazi nagyágyú, viszont van Albánia, Andorra és San Marino. Előbbi éppen ma este árazott be minket, utóbbi kettőt azonban még magunk mögött tartjuk, hiszen pillanatnyilag negyedikek vagyunk a csoportban. Pedig manapság aztán nem panaszkodhatnak játékosaink arra, hogy sanyarú a sportág anyagi helyzete, nincsenek szép stadionok és ami a legfontosabb, a szurkolók még a megalázó vereségek után is megtapsolják őket.
Ehhez képest előbb Anglia ütötte ki a magyar válogatottat – most hagyjuk a mellékzöngéket –, és most jött az az Albánia, aki az eddigi hat meccsen gólt sem tudott a magyaroknak lőni, majd most hirtelen, egyébként teljesen megérdemelten, 1-0-ra győztek Armando Broja 87. percben szerzett góljával úgy, hogy Marco Rossi csapatának sajnos epizódja sem volt.
Persze miként lett volna, amikor épkézláb csatár nélkül állt fel a válogatott – a tavaly, 22 találattal hazai gólkirály, idén 4 meccsből 4 góllal álló Hahn János, vagy az Egyesült Államokban sorozatban gólt lövő Sallói Dániel –, és a szövetségi kapitánynak akkor jut eszébe cserével esetleg megváltoztatni a magyar válogatott bűnrossz játékát, amikor az ellenfél a 87. percben megszerzi a vezetést…
Sajnos, megint időszerű lett az LGT örökzöldje, miszerint az első pofon – az angolok elleni 0-4 – a legnagyobb, a többit lassan megszokjuk majd. Marco Rossi együttese szerdán Andorrát fogadja vb-selejtezőn, félő, ha nem javul lényegesen a csapat játéka, az andorrai pékek, gyári munkások és éjjeli őrök ismét borsot törnek az orrunk alá. Nekünk immár nem a katari vb-ről kell álmodozni, hanem arról, hogy ne kerüljünk a csoportban még kínosabb helyzetbe.
Vb-selejtezők, I csoport, 5. forduló
Albánia-Magyarország 1-0 (0-0)
Elbasan, 4500 néző, jv.: Danny Makkelie (holland)
Albánia: E. Berisha – Doka (Hoxhallari, 78.), Ismajli, Djimsiti, Kumbulla – Abrashi (Cekici, 69.), Gjasula, Trashi (Roshi, a szünetben) – Uzuni, Balaj (Broja, 78.), Bajrami (Laci, 63.).
Magyarország: Gulácsi (Dibusz, a szünetben) – Orbán, Lang, Szalai A. – Botka (Varga R., 89.), Kleinheisler (Nikolics, 90+3.), Nagy Á., Gazdag (Sallói D., 67.), Fiola – Szoboszlai – Sallai R. (Hahn J., 88.).
Gólszerző: Broja (87.)
