Dávid maradandó alakja a történelem során minden korszakban megtestesítette a férfiassággal és az ideális férfitesttel kapcsolatos elképzeléseket. A BBC megpróbálta az alkotásokban felfedezni az embert, a mítoszt és a művészeket megihlető múzsát. Pedig csak egy fiú volt, de a hírneve miatt mindenki tudja, ki volt és mit tett.
Ő volt az az alázatos pásztorfiú, aki legyőzte a filiszteusok legfélelmetesebb harcosát, az óriás Góliátot, majd később Izrael királyává koronázták. A művészettörténet legikonikusabb alkotásainak témája volt, Itália legkiválóbb szobrászai – Donatello, Verrocchio, Michelangelo és Bernini – formázták meg az utókornak, míg a vászonra olyan festők vitték fel alakját, mint Guillaume Courtois, Rubens, Reni és Caravaggio.
Az első leírások Dávidról a Bibliában olvashatóak, amely szerint a szép szeme és jó megjelenése, drámai története tökéletes múzsává tették a legnagyobb művészek számára is. Dávid alakja először 1408-ban Firenzében hódította meg a szíveket, amikor a fiatal szobrász, Donatello di Niccolo di Betto Bardi márványból faragta a fiatal és győztes Dávidot Góliát levágott fejével a lábánál.
Dávidot bemutató bronzszobor Góliát fejével Fotó: Freepik
A fiú szépsége részben a Donatello munkájában rejlő szokatlan emberségnek köszönhető. Peta Motture, a V&A Donatello kiállításának vezető kurátora a BBC Culture-nek kijelentette, bár idealizált a megjelenítése, a fiatal hősnek van egyéni érzése.
Donatello szobra – amely a firenzei városházán állt – hozzájárult ahhoz, hogy ezek az alkotások építészeti kiegészítőkből bekerültek a művészet világába. Dávid már nem csupán vallásos karakter volt, hanem allegorikus alakja lett Firenzének, miután a kis városállam legyőzte a szomszédos területekről rá támadókat. „Az istenek támogatják azokat, akik bátran harcolnak a hazájukért a legfélelmetesebb ellenségek ellen" - olvasható a szobor alatt egy latin feliraton.
Donatello Dávidja az első szabadban álló aktszobor volt az ókor óta. Az alkotás szokatlan volt, hiszen eleve úgy tervezték, hogy minden irányból látható legyen. Ha csodáljuk a fiú szépségét, ez részben a Donatello munkájában rejlő szokatlan emberségnek köszönhető.
Donatello alkotásában van Dávid ábrázolásában némi nőiesség Fotó: BBC Culture
Modern szemmel ez az ellentmondások alkotása, Dávid meztelensége a tisztaságot és a vágyat egyaránt jelzi. Egyes kritikusok azt feltételezik, hogy Donatello homoszexuális volt, aki olyan helyen és időben él, ahol fiatal fiúknak gyakran udvaroltak idősebb férfiak. Mások anakronizmusnak tartják ezt az értelmezést.
A BBC Culture-nek nyilatkozva Jason Arkles firenzei szobrász, tanár és művészettörténész egyértelműen a második táborba tartozik. „Nincs szexuális aspektusa azon kívül, hogy nemi szervei látszanak. Ha nem érted, miért készült egy szobor, akkor a történet nagy része is kimarad belőled. Az akkori műalkotások mindig megrendelésre készültek, ezért nemcsak a szépség tárgyai vagy az önkifejezés eszközei voltak" – mondta a szobrász.
Hatvan évvel később Michelangelo is megalkotta a maga meztelen Dávidját, amelyről eltűnt Góliát, és azt a fiatal fiút ábrázolja, aki éppen összegyűjti a bátorságát a harchoz. Ez a Dávid tényleg minden figyelmünket leköti, a leghíresebb Dávid, amit valaha megalkottak és ami rendkívül heves érzelmeket vált ki az emberiségből századok óta.
A Firenze főterén álló majd 5 méter magas kolosszus a férfias szépségnek a mintaképe a sűrű hajával, erős állkapcsával és tónusos testével. Ugyanakkor közelebbről nézve közel sem tökéletes, ugyanis amíg a hímtagja túl kicsi, addig a keze és a feje túl nagy. Andrea del Verrocchio szobrász 1465-ben felöltöztette bronz Dávidját, ám ezt ő is áttetszően tette, bemutatva az emberi alak szépségét és összetettségét.
Szinte lehetetlen elképzelni azt a kötődést, ahogy a firenzeiek kapcsolódnak Dávidhoz Fotó: Pixabay
Dávid testi szépsége azonban elsősorban erkölcsét tükrözi. Ellentétben azzal a féktelen érzelemmel és testiséggel, amelyet később Bernini Dávid című művében látunk: a klasszicizmust utánzó reneszánsz a racionalitást és a polgári erényt tartotta az ember legfőbb tulajdonságainak. Michelangelo Dávidja, aki mereven és kihívóan néz Róma felé, megtestesíti ezeket a tulajdonságokat, amely a Firenzei Köztársaság szabadsága és függetlensége mellett állt ki.
„Szinte lehetetlen elképzelni azt a kötődést, ahogy a firenzeiek kapcsolódnak Dávidhoz, egy műalkotáshoz. Az emberek nemcsak könnyekig hatódtak a látványától, hanem verseket írtak hozzá, amiket a szobor tövében hagytak. Jelentősége miatt gyakorlatilag Dávid szobra egy rövid időre szinte a vallási tisztelet tárgyává vált” – árulta el Arkles.
Senki sem tudja biztosan, hogy voltak-e valóságos, húsvér modelljei a Dávid-szobroknak, de nem is olyan lényeges ez. Viszont az már igen, hogy egyetlen másik férfialak sem ragadta meg ennyire tartósan a közvélemény fantáziáját, nem volt ilyen fontos eszköze a művészi törekvéseknek.
