Prága, 1969. január 16., a Vencel tér. Egy ifjú prágai egyetemista, Jan Palach érkeztére senki sem figyel fel. A fiatalember odament a szökőkúthoz, levette a kabátját, leöntötte magát egy táskából elővett, éter feliratú üvegből, majd felgyújtotta önmagát. Átugrotta a járda korlátját, és az autók között futva indult a Vencel-szobor felé. Sosem ért el odáig, hiszen nem messze végcéljától összeesett.
A járókelők az első pillanatok döbbenetéből felriadva megpróbálták eloltani a fáklyaként lángoló fiatalt, aki mindeközben annyit kért tőlük, mielőtt elveszítette volna az eszméletét, hogy a táskájában található levelet – melyben megindokolta a tettét – hangosan olvassák fel.
Az egyre nagyobb tömeg így értesült arról, hogy Jan Palach a prágai tavasz eltiprása, a Varsói Szerződés brutális katonai beavatkozása elleni látványos tiltakozásként saját magát áldozta fel. Noha a Szovjetunió uralta keleti blokkban agyonhallgatták Palach tettét, addig a demokratikus világban a kommunista ellenes küzdelem jelképévé vált.
A kommunista diktatúrával szembeni ellenállás szimbólumává váló fiatal három napig élt még elképesztő fájdalmak között, ugyanakkor szinte végig az eszméleténél maradva. A 20 esztendős Palach testének 85 százaléka megégett, és már a kórházba szállítását követően mindenki tudta, esélye sem lesz túlélni a súlyos, másod-, illetve harmadfokú égési sérüléseket.
Január 19-én, délután fél négykor meghalt. Holttestét még azon az estén átvitték a törvényszéki orvostani intézetbe, ahol Olbram Zoubek szobrász elkészítette halotti maszkját. A temetése rendszerellenes demonstrációvá vált, megoszlanak a híradások arról, hogy félmillióan vagy 750 ezren kísérték el utolsó útjára.
Országszerte spontán tüntetések zajlottak, éhségsztrájkok kezdődtek, és ekkoriban az sem volt kizárt, hogy kitör egy forradalom a kommunista állam ellen. Ami igazán megdöbbentő volt, az az, hogy hiába kérte, ne kövessék mások a tettét, Milan Černý kutatása szerint összesen 29 esetben történt hasonló önégetés.
1969. január 16. és 31. között a cseh rendőrség tíz önégetést rögzített Csehországban, Morvaországban és Sziléziában, valamennyi a diktatúra elleni tiltakozásul. Többek között egy 17 éves magyar fiú, Bauer Sándor, aki 1969. január 20-án a Nemzeti Múzeumnál gyújtotta fel magát. Ő szintén három nappal élte csak túl tettét.
Az 1989-es bársonyos forradalom után Jan Palach nemzeti hősé, és az önfeláldozás jelképévé vált, és az önégetés mementójaként az egykori helyszínen, a Vencel téren a Nemzeti Múzeum előtti járda kövei közül egy kereszt emelkedik ki.
A teljes cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.
