Amikor eljön december 6. reggele, sok kisgyermek izgatottan szalad ki az előszobába, vajon milyen ajándékokat hozott neki a Mikulás. A legtöbben azt sem tudják, hogy valamennyi nagyszakállú, piros kabátos, jóságos úr Szent Miklóshoz köthető. Kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus császár.
A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz. A különböző kultúrákban szinte mindenütt feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagycsizmás alakja, személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása. A német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű „kísérői” is voltak. A krampuszok. Amíg Európa nagy részén a Mikulás éppen Szent Miklós halálának napján, december 6-án érkezik, addig az amerikai kontinensen Santa Claus karácsonykor érkezik a fenyőfát és az ajándékot hozva, míg az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de Szilveszter napján.
A Gyed Moroz trojkán érkezik – hasonlóan, mint a szarvasok által húzott szánon jövő Mikulás –, az öltözéke általában piros vagy égszínkék színű, néha fehér, és hímzéssel díszített. Hosszú bundáját vagy kabátját vékony öv fogja össze, és ellentétben európai és amerikai „kollégájával” sosem visel szemüveget. Fején szőrmekucsma, hosszú szakálla jól illeszkedik vékony, magas alakjához. Pásztorbotjának segítségével jár, zsákban viszi az ajándékokat, amiket a fenyőfa alatt helyez el.
A teljes cikket a moszkvater.com oldalon olvashatják.
