A lengyel politikai életben komoly átrendeződés kezdődhet a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltjének, Karol Nawrockinak a győzelme nyomán, ami jelentős próbatétel elé állítja Donald Tusk centrista kormányát. A nehézségek fő oka, hogy Nawrocki gyökeresen eltérő elképzelésekkel rendelkezik az ország jövőjéről, mint a jelenlegi miniszterelnök - írja a Magyar Hang. Ráadásul a kormánykoalíción belüli feszültségek a választás után tovább erősödhetnek: „A lengyel kormány ugyanis három nagy erőből (de ennél is több pártból) áll, s ezeknek a viszonya korántsem volt felhőtlen az elmúlt másfél évben.”
Tusk már a választások előtt jelezte, hogy a koalíciós megállapodás újratárgyalására készül, de most a Polgári Platform, Tusk pártja, „jóval rosszabb alkupozícióval vághat neki a tárgyalásoknak, amelyek változást hoznának a kormányban is.”
Eközben a koalíciós partnerek zsarolási potenciálja is megnőtt, ami tovább nehezíti a helyzetet.
Nawrocki győzelme a jobboldali populizmus megerősödését vetíti előre, amit az is mutat, hogy a PiS elnöke, Jarosław Kaczyński, egy kevésbé ismert és tapasztalatlan jelöltet indított, amivel váratlan előnyt szerzett a választóktól: „a választási kampány tele volt olyan botrányokkal, amelyek Nawrockihoz kapcsolódtak, ezek a hírek valószínűleg inkább a populista politikus ismertségét növelték.”
A társadalom jelentősen megosztott, a két legnagyobb szavazói tábor ugyanis „gyakorlatilag ugyanakkora, de teljesen eltérő elképzelésekkel rendelkezik az ország jövőjéről.”
Mindez veszélyezteti a Lengyelország uniós integrációjában elért előrelépéseket, amelyek a Tusk vezette koalíció alatt történtek. Tusk „Európa-párti koalíciója például véget vetett a PiS és Brüsszel, valamint a legfontosabb uniós országok közötti konfliktusnak,” és Lengyelországot „az európai integrációs törekvések motorjának tartják.”
Nem kevésbé fontos a külpolitikai dimenzió: Nawrocki kampányát aktívan támogatta Washington, sőt, az Egyesült Államok belbiztonsági minisztere, Kristi Noem, kijelentette, hogy
„Nawrockinak kell lennie Lengyelország következő elnökének.”
Ez egyértelműen a populista jelölt támogatását jelenti az amerikai jobboldali erők részéről, különösen Donald Trump környezetében. A választási győzelem „Donald Trump terve lehetett, hogy vele jóval könnyebb lesz gyengíteni Európa egységét.”
Nawrocki kampánya erőteljesen euroszkeptikus volt, és elutasította az uniós közös projekteket, mondván, hogy ezek „a belügyekbe való beavatkozásnak tekinthetők.”
Különös figyelmet kapott németellenessége, amely „még számos problémát okozhat a német-lengyel kapcsolatokban.”
Ígéretet tett ugyanis „háborús jóvátétel kérésére Németországtól,” ami bár erkölcsi igényként megállhat, politikai feszültségeket generálhat.
A jobboldali populista győzelem emellett lendületet adhat a hasonló európai pártoknak, köztük a magyar Fidesznek is, amely Nawrocki győzelmét „a sajátjaként ünnepli.”
Ugyanakkor „a politikus győzelme aligha fog mostanában javítani a lengyel-magyar kapcsolatokon.”
Összességében Karol Nawrocki elnökválasztási sikere egy olyan időszak kezdetét jelenti Lengyelországban, amely számos belpolitikai és külpolitikai kihívással jár majd, és amelyben Donald Tusk kormánya jelentős nehézségekkel néz majd szembe, hiszen a mozgástere jelentősen csökkenhet.