Száz is több üres sírt ástak frissen a hatalmas cserjésben, ami a Krasznopillyai katonai temetőben, a régi Dnyipro gumiabroncsgyár és az E50-es autópálya között Ukrajna negyedik legnagyobb városának déli peremén található. Amikor eljön az ideje – és a háború jelenlegi állását nézve ez rövidesen eljön –, akkor Dmitro Povorotnyij hadnagy, a dnyiproi katonai kórház lelkésze kíséri utolsó útjára az esesetteket. És akkor az egyre erősödő ellentámadás miatt a már megásott sírokat zászlókkal leterített koporsók töltik majd meg.
Dmitro Povorotnyij egyike annak a 160 papnak, aki tábori lelkészként teljesít szolgálatot az ukrán hadseregben. „Az emberek felét már itt temettem el” – mondta a pap The Guardian stábjának. Majd szomorúan végignézi a sok száz – ha nem ezer – sírt jelző fakereszteket, óriási koszorúkat és a szél által lengetett sárga-kék zászlókat.
A halál nem kérdez, nem nézi, ki mennyi időt kapott eddig a Földön. Az egyik katona, akinek legutóbb adták meg a végtisztességet, a 21 éves Dmitro Komarnyickij volt, aki június 5-én – Ukrajna ellentámadásának második napján – esett el a környéken duló csatában.
Povorotnyi elismeri, hogy katonai lelkésznek lenni súlyos teher. Régi barátait küldi csatába egy-egy közös imát követően. De a poklok poklát élte át akkor is, amikor egy tavaly júliusban, az oroszok által megszállt donyecki Olejnyivka börtönben halt meg, de a katona holttestét mindössze két héttel ezelőtt adták vissza egy csere keretében.
Az egyre erősödő ellentámadás miatt a már megásott sírokat zászlókkal leterített koporsók töltik majd meg Fotó: The Guardian/Ed Ram
Zajlik, egyre nagyobb erővel zajlik Ukrajna ellentámadása Dnyipro keleti és déli részén, ahol a részleges katonai sikerek sem tudják elfeledtetni az emberi tragédiákat. „Megteszem a kötelességemet, ha temetni kell a hazáért elhunyt hősöket” – közölte Povorotnyi, aki nemrég 10 lelkésztársával kéthetes kiképzésen volt Angliában.
„Két hétig úgy hívtak, hogy Sir” – mesélte nevetve, majd elkomorodva folytatta. „Megtanultuk természetesen, miként lássuk el tanácsokkal a katonákat, miként támogassuk lelkileg a családokat. De arra is kiképzést kaptunk, miként illeszkedjünk a hierarchiába, hogyan dolgozzunk együtt a katonákkal és a parancsnokokkal.”
Különösnek tűnhet, ha egy pap az élet szentségének híveként a katonaságot akarja támogatni. De Povorotnyi hisz az igazságos háború koncepciójában. „A hitem miatt nem tudok fegyvert fogni, de minden más módon ott vagyok és mindent megteszek a hazámért. Mindig elmagyarázom katonáinknak, hogy mi a különbség a gyilkos és a hazáját védő katona között” - fogalmazott a hadnagy.
Katonai lelkésznek lenni súlyos teher, hiszen régi barátait küldi csatába egy-egy közös imát követően Fotó: The Guardian/Ed Ram
A gyilkos bandita azt csinál, amit akar. Akkor lő, amikor akar, öl, amikor akar, rabol, amikor akar. De a katonának van chartája: hogyan és mikor használjon fegyvert. A katonaság egy szolgálat a hazáért. Povorotnyij szerint a Biblia azt mondja: "Aki karddal öl, azt karddal ölik meg." Most Ukrajna fegyveres erői testesítik meg azt a kardot, amely lesújt.
Nem érez lelki rokonságot az orosz oldal lelkészeivel, miközben felsorolja azokat a városokat, ahol állítólag háborús bűnöket követtek el megszálló csapatok.
„Nincs okom Istent hibáztatni azért, amit az oroszok Bucsában, Izjumban, Mariupolban és Nova Kahovkában tettek. Vajon mit mondtak azok a lelkészek a katonáiknak, akik ártatlan civileket mészároltak le” – teszi fel a kérdést a hadnagy.
Povorotnyi elárulta, soha nem kérdőjelezte meg hitét, még a legnehezebb időkben sem. De sejteti szerepének belső vívódásait. „Mi papok is gyónunk egymásnak. Mindegyikünknek megvannak a maga nehézségei és spirituális jelentőségű problémái. Ugyanazokat a módszereket használjuk katonáink lelki megmentésére, és ugyanazokat a módszereket használjuk önmagunk megmentésére” – közölte a katonai lelkész.
