Sosem felejti el Okszana 2022. február 24-ét, hisz a háború első órája alapvetően változtatta meg az életét. Ugyanis ő lett az első katonaözvegy Ukrajnában, miután férjét, a 36 éves Gyenyisz Tkacsot a támadó oroszok szitává lőtték Zorinivka falu szélén, a keleti luhanszki régióban. Nem sokkal hajnali 3 óra 40 perc után…
Okszana, a felesége volt az, aki az ellenőrző pontnál azonosította a vérben úszó férjét, akinek még az ujjait is elvitte a rá kilőtt golyók sokasága. A fiatalasszony lemosta a tetemet, majd felöltöztette az esküvői öltönyébe, hogy abba helyezzék örök nyugalomra. A 36 éves férfi a feleségén kívül egy kétéves kislányt hagyott maga után, aki már soha nem fogja megismerni az édesapját, és egy nyolcéves fiút, aki sosem felejti el azt a napot.
„Nekem volt már egy férjem, akitől elváltam. Gyenyisszel 2018-ban házasodtunk össze Mikilszke kis templomában, és az otthonunk mellé építettünk egy sertés- és csirkegazdaságot. Noha Roman pontosan tudta, hogy Gyenyisz nem a biológiai apja, a lehető legjobban kijöttek egymással. Mindig is apaként viselkedett vele, a saját fiaként szerette, míg Roman őt édesapjaként szerette” – mesélte el a The Guardian stábjának Okszana.
Az özvegy elárulta, négy órával a férfi halála előtt még beszéltek telefonon, és az egyórás beszélgetés alatt kislányuk, Dominika közelgő második születésnapját tervezték. Másnap délelőtt, február 25-én akarták megvenni a pici ajándékát. Ehelyett ez a nap Gyenyisz temetésének napja lett.
„Viszlát holnap. Szeretlek. Hiányzol" – búcsúzott a törzsőrmester imádott feleségétől. Ezek a búcsúszavak állandóan ott csengenek Okszana fülében. Ritka, be nem tartott ígéretként...
Okszana ma annak a három kis szobának az egyikében idézi fel az eseményeket, amelyben gyermekeivel és anyjával, az 55 éves Valentyinával él egy lepukkant közös házban Volodimirben, egy nyugat-ukrajnai kisváros szélén. Felidézi azt az időt, amikor megismerkedtek Gyenyisszel, mint mondta, szinte összefonódott az egész életük.
„Egy faluból származunk. Én az egyik utcában laktam, ő pedig a másik oldalon. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Persze hét év különbség van köztünk. Mindig is barátok voltunk. Amikor felnőttem, elkezdtem diszkóba járni, többször is hazavitt a motorjával, és azt mondta anyámnak, hogy hazahoztam a te kis angyalkádat" – mesélte a fiatal özvegy.
Okszana már tudja, férje volt a háború első ukrán áldozata… Nem vigasztalja, hogy megkapta az állam kitüntetését, ami a hősi halottak családjának jár. Arra a kérdésre, miszerint hogyan érzi magát egy év elteltével, csendesen csak annyit mond: „Fájdalmat érzek, és nagyon egyedül vagyok.”