A vendéglátásban az ilyen csoportok fogadása nem mindenhol magától értetődő. Több figyelmet igényelnek, lassabb tempót, türelmet. Sok hely inkább nem vállalja, mert kényelmetlennek vagy nehezebben kezelhetőnek tartja a helyzetet.
A Hethlandnél azonban nem ez az első kérdés.
Amikor megérkeznek az étkezőbe, nem siettetik őket. Nem kell alkalmazkodniuk a sorhoz, az étel az asztalukhoz érkezik. A reggeli, az ebéd és a vacsora nyugodt ritmusban zajlik, ahogyan nekik jó.
Az évek során valódi kapcsolat alakult ki a dolgozók és a csoport között. Ismerik egymást. A táborozók rendszeresen meghívják a munkatársakat saját előadásaikra, ahol együtt ülnek a nézőtéren, együtt figyelnek, együtt tapsolnak. Nem protokollból, hanem mert számítanak egymásnak.
Volt olyan délután, amikor a vezetőség úgy döntött, a szokásos menü mellé érkezik valami plusz. A konyhán palacsinta sült, és amikor kiderült, hogy nem csak az aznapi ebéd kerül az asztalra, látszott az öröm. Nem ünnep volt, nem alkalom – egyszerűen egy gesztus.
Számunkra nem teher, hanem öröm, hogy kiszolgálhatjuk őket. Hogy a figyelmességünkkel, a türelmünkkel és az elfogadásunkkal hozzáadhatunk valamit az életükhöz, amely sokszor eleve nehezebb az átlagnál. Ezek a találkozások nem külön programok a naptárban, hanem részei annak, hogyan gondolkodunk vendéglátásról és emberségről.
További információ a lehetőségekről a honlapon érhetők el.
